Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
III. Melanchton Tübingában
a többi tantárgyakat is : a bölcsészetet, a jogtudományokat,—a mennyiségtant és a csillagászatot. Görögül és zsidóul magán úton tanult, mert ezeknek a tárgyaknak Tii- bingában ekkor nem volt tanára. Olvasás közben felébredt benne a tudásvágy s a csillagok járását szerette .volna kiismerni. Ebben egyik tanár segédkezett neki s annyira bevéste szivébe a csillagjóslásba vetett hitet, hogy egész életében nem tudott tőle megszabadulni. 1514. január 25-én 12 társa között első helyen avatták magisterré. Ez időtől kezdve az egyetemen Virgilius és Terentius munkáiról tartott felolvasásokat, Terentius munkáit 1516-ban jegyzetekkel ellátva ki is adta s előszavában az ifjúságnak, — mint olyan irót, a kitől az életet és a szép beszédet egyiránt megtanulhatják,- nagyon ajánlotta. Terentius iránt való sze- retete egész életén át hű kísérője maradt. Azért, hogy már magister volt, nem hagyta félbe egyéb tanulmányait. A jogtudományokból pl. annyira vitte, hogy egyeseket, e tárgyban később oktatott is. Galenits orvosi munkáit nemcsak nyelvi hanem tárgyi szempontból is tanulmányozta s igy szerzett ismereteinek a gyenge testalkatású férfi később gyakran hasznát vette. Általában nagyon könnyen tanult, és semmit el nem feledett; emlékezett a legapróbb mellékkörülményekre; évek múlva is szórol-szóra el tudta mondani, a mit valaha tanult. Ismerősei, barátai nem győztek eléggé álmél- kodni e csoda-ifjún, ki koránál fogva a tanulók, — ismereteire nézve pedig a tanárok közé tartozott. Sim- lernek volt az Melanchtonról való szavajárása: többet tud, mint tanárai együttvéve ! A theologiai tudományok sem maradtak ismeret-