Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

114

vitákon igyekeztek Magdeburgba. a birodalmi átokkal sújtott városba menekülni.

A fejedelmek közül a brandenburgi és pfalzi választó fejedelem, valamint a fogoly besseni Fülöp is elfogadta ; a protestáns rendek többsége meghajolt a kényszerűség előtt; János Frigyes azonban a börtönben is bátran és határozottan visszautasította az egész interimet. Móricz gondolkozási határidőt kért, mert már előzőleg biztosította alattvalóit, hogy az evang. vallást ha kell, a császár ellen is fegyverrel védelmezi.

•Móricz most tárgyalásokat folytatott a theologu- sokkal, kik valamennyien ellenezték az interimnek való engedelmességet. Végre még is sikerült neki Melanch- tont engedékenységre bírni. Erre aztán megkezdődtek a tárgyalások júliusban Meiszenben, augusztusban Per- gauban, októberben Torgauban s novemberben Cell eben. Erre aztán (1548 decz. 22) Lipcsében országgyűlést tartottak, melynek eredménye a lipcsei interim lett. Ebben Móricz és a protestánsok látszólag elfogadták az ágostai interimet, de eddigi eljárásuk lényegét megtartották, a katholikus szertartásokat közönyös dolgoknak (adiaphoráknak) nyilvánították. Az igy Melanchton közreműködésével elkészült ideiglenes vallástörvényt a protestánsok, ha bár nem szívesen, de mégis elfogadták s a következő évben (1549 júl.) kihirdették.

Az volt most meg a baj, hogy e lipcsei interimnek meg már Móricz papjai sem akartak engedelmeskedni. Miatta az elkeseredés általános lett. Valamenyien Me- lanchtont kárhoztatták, ki engedékenysége és gyengeségével ennyire engedte a dolgokat menni.

Elképzelhetjük, hogy a hitükért elűzött, megkin