Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
XI. A schmalkaldeni háború
112 sékletem miatt annyira rám haragították a fejedelmet, hogy már-már életem is veszélyben forgott. Ez események után húsz év múlva is akadtak, kik fagyosnak, jéghidegnek neveztek. Arra is emlékezem, hogy valaki azt vetette szememre, azért hizelgek az ellenségnek, mert a bibornoki kalap után törekszem.“ Majd kijelenti, nem törődik a püspöki hatalom meghagyásával, a szertartásokat az egyházi élet lényeges részeinek tekinti. Ajánlja, ha valamit el akarnak érni, terveiknek előbb az öregebb és tekintélyesebb lelkészeket nyerjék meg. Ha mérséklete daczára a hatalmasok még mindig csendháborítónak tekintik, ezt is elviseli Isten segítségével, mindennemű következményeivel együtt. Az urak végezzék legjobb belátásuk szerint az egyház ügyeit! Ezt a levelet Carlowitz nem tartotta titokban s mind a két párton úgy szólván kézről-kézre adták s különböző érzelemmel olvasták. A protestánsok csodálkoztak Melanchton kislelküségén, fájt nekik, hogy minden bajért egy megholtat, Luthert, akar okozni. — A katholikusok meg rendkívül örvendtek neki. valaki elküldte a római pápának, a világi képviselők pedig küldötték megbízóiknak a fejedelmek és városoknak. Mikor a császár a levelet látta, azt mondotta: „Lássátok ez már a tietek, vigyázzatok rá s el ne szalasz- szátok!“ A levélírás után való napon megküldte véleményét a püspöki hatalomról és az egyházi javak visszaszolgáltatását illetőleg. Ebben azt mondja a többek között: Haszontalon dolog arra törekednünk, hogy az üldözőkkel megegyezzünk. Ha úgy látszik is, hogy a béke érdekében teszünk valamint, az csak a farkas és