Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

109 Mig igy Mel an eh tont vádolták, addig Károly csá­szár a tridenti zsinat határozatain boszankodott. Látta, hogy e zsinattól hiába várja az állapotok javítását, mert bár Németországban ült'össze, jó formán csupa olaszok és spanyolokból állott s benne dominikánusok vitték a főszerepet. Mikor kimondották, hogy „ Vulgata“ a biblia egyedüli hiteles fordítása, ezzel minden reform­nak útját állották. III. Pál pápa meg a császár diadalait nézte fél­tékeny szemmel. Rettegett még a gondolatától is an­nak, hogy a zsinat a császár diadalai befolyása alatt oly végzéseket hozhatna, mely a pápai hatalmat kor­látozná. Ez az indok vezette, midőn zsoldos csapatait vissza hívta s a zsinatot Bolognába áthelyezte. A császár követei most a bolognai zsinat minden határozata ellen tiltakoztak. Maga Károly pedig a pá­pát bepanaszolta a bibornokoknál s III. Pál Pierro Luiggi nevű fiát orgyilkosokkal megölette. Már-már úgy álltak a dolgok, hogy a császár és a pápa egymást kölcsönösen kiátkozzák. Ily körülmények között Károly nem hitte, hogy a zsinaton kitűzött czéljait elérheti, tehát a birodalmi gyűlésen igyekezett eszméit meg­valósítani. Ily czélok lebegtek előtte, midőn az ágostai biro­dalmi gyűlést összehívta s 1548 január havában nagy fénynyel megnyitotta. E gyűlés Melanchtonra új terhet, gondot s aggodalmakat hozott. A császár azt követelte Móricz fejedelemtől: szolgáltassa neki ki Mélánchtont, a miért ellene a schmalkaldeni háborúban oly kemény dolgokat irt. Melanchton most a cellei kolostorban vonta meg magát. Móricz lassan-lassan lecsillapította

Next

/
Oldalképek
Tartalom