Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

105

országgal. A jezsuiták is napról-uapra tért hódítottak Németországban. A vallásháborút sürgető röpiratok egyre gyakoriabbakká lettek.

A császár most szövetségesek után nézett s talált is öcscse Ferdinándban, aztán III. Pál pápában, ki mihelyt Károly terveiről értesült, azonnal 300.000 scudit küldött neki. Később Vilmos bajor s Móricz szász her- czeget, hesseni Fülöp nagyravágyó vejét nyerte meg, az elsőt pénzzel, az utóbbit fényes ígéreteivel.

A protestánsok e készülődésekkel szemben tétlenek maradtak. Azt hitték, hogy a császár irántuk semmi rósz szándékkal nem viseltetik. Készülődésük legfeljebb abból állott, hogy megkérdezték a wittenbergi theologusokat: mit tartanak a háborúról?

Melanchton és a többi tanárok most már a háború mellett voltak, de csak azon esetre, ha az ügyet békésen nem lehetne kiegyenlíteni. Minden esetben jól meggondolandó : van-e elegendő ok a háborúra? Azt ajánlják a rendeknek: maguk hányják-vessék meg: mi az a fontos ügy, a melyért a birodalom feldulását nem átal- ják? A ki ezt meg nem fontolja, a háborúba hamar bele fárad.

A császár hatalma és szövetségeseiben bízva (1546 jul. 20) a szász választó fejedelemre s hesseni Fülöpre kimondotta a birodalmi átkot; Ítéletét azzal igyekezett indokolni, hogy ezek a vallás színe alatt, megsértették a császár tekintélyét s idegen birtokokat foglaltak el. Fülöp és János Frigyes értesülvén a birodalmi átokról, a császár közelgő seregei elé indultak, mert a császári sereg Dél-Németországot jó formán