Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

fogva a lételemek s azok erői — res simplices, earumque vires — megmaradnak. Ezt a világ-megsemmisülés — annihilatio — tanával szemben emeljük ki. ß) A világrendszer fentartása — conservatio nexus cosmici — viszont Isten azon hatékonysága — efficacia —, minélfogva a lételemek — res simplices — a teremtőtől nyert öszszeköttetésben maradnak — eam coniunctionem continuunt, quam a conditore aceeperunt —. Ezt a világbomlás — destructio — tanával szemben emeljük ki. b) A közrehatás — concursus, cooperatio, ovyywQrjöig —. A közrehatás (némelyek, p. o. G-erhardus, Calovius ezt a conservatio- és gubernatio-ba olvasztják), az isteni gondviselés azon actusa — actus providentiae divinae —, minélfogva Isten az ő egyetemes befolyásával — Deus inüuxu generali — a teremtmények, mint másodokok, működésénél — in actiones et effectus causarum secundarum —, közvetlenül — immediate — és azokkal egyszerre — simul cum iis — mindeniknek a maga szükséglete és képessége szerint — iuxta indigentiam et exigentiam uniuscuiusque — kegyelmesen közrehat — suaviter influit —. Teszi pedig ezt úgy, hogy az ő közrehatása nélkül — sine eius concursu — még ujjúnkat sem nyújthatnék ki s meg sem mozdulhatnánk — ne digitum quidem extendere, nec minimum motum perficere possimus —. Isten az első ok — causa prima —, tőle ered s ő tart fen minden természeti dolgokat vagy másodokokat — causae secundae —, m. p. úgy hogy ezeknek nem csupán erőt ad a működésre — viam operandi dat —, hanem közvetlenül befoly azok működésébe — in actiones et effectus singulos — s hozzá olyan formán, hogy az ő s a teremtmény actiója egy és ugyanazon osztatlan actio. — Szóval a közrehatás — concursus — egyidőben együttes — simultaneus —. A két ok — causa prima et causae secundae — közt különbséget tenni nem lehet. — Non est re ipsa alia actio influxus Dei, alia operatio creaturae, sed una et indivisibilis actio. — E szerint a közrehatás — concursus — minden ténykedésre s így hát az ember öszszes, úgy jó, mint rosz cselekedeteire — ad omnes actiones tarn bonas, quam malas — kiterjed, de itt mégis nevezetes különbséget kell tennünk. Isten az embernek sajátkép csak a szabadsági erőt nyújtja — concurrit ad matériáié —, ám annak alkalmazása az egyes esetekben már magától a teremtmény elhatározásától függ — non concurrit ad formale —. Más a hatás és a fogyatkozás —