Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről
quam maläs —, jelenre s jövőre egyaránt — ad praeterita et futura —; előtte mindaz, a mi már történt — iam fit — vagy történni fog — continget —, nyilvánvaló — manifestum —, nélküle semmi sem esik meg. Szóval, Isten elve — principium —, oka — causa —mindennek, egyet kivéve, t. i. a roszszat — malum —, melyet Ő sem nem teremt, sem nem gondoz, sem elő nem mozdít — non creat, procurat, efficit aut promovet aut operatur, neque illud iuvat —. 22 ) 1. A gondviselés — Providentia — fogalma. A gondviselés — /iQÓvoicc — ugyanazon Szent-hármas Isten kinyilatkoztató ténykedésének — actio —, mely a teremtéssel megkezdődött, folytatása — Hundus eadem numinis voluntate atque actione, qua ortus est etiam perpetuatur —. E szerint a gondviselés a teremtéstől csak modaliter különbözik, innét hogy ahhoz, mint creatio prima-hoz viszonyítva, folytatólagos vagy tartós teremtésnek — creatio continua s. perennis — is szokás nevezni. — Teljes fogalma szerint: a gondviselés — Providentia — a teljes Szent-háromság azon külső ténykedése — actio externa totius Trinitatis —, minélfogva az általa teremtett dolgokat öszszevéve és egyenként — qua res a se conditas universas ac singulas — úgy fajilag, mint egyedileg — tam quoad speciem quam quoad individua — teljes hatalommal fentartja — potentissime conservat —, azok működését és hatását befolyásolja — actiones et effectus coinfluit —, mindent szabadon és bölcsen igazgat — libere ac sapienter omnia gubernat — a maga dicsőségére — ad sui glóriám — és e világ, különösen a kegyesek haszna s üdvére — universi huius imprimis piorum utilitatem ac salutem —. 2. A gondviselés actusai — actus providentiae —. a) A gondviselés actusa tekintve tárgyát: a) egyetemes — universalis, seu generalis —, az az gond — cura —, melylyel Isten minden dologra ügyet vet — omnibus rebus prospicit —; ß) különös vagy részleges — specialis, seu particularis —, az az gond — cura —, melylyel Isten az emberi nemre vet ügyet — generi humano prospicit —; 22 ) C. A. P. I. Art. I. De Deo. 2. p. F. C. P. II. Art. XL De Aet. Praed. 3. p. F. C. P. II. Sol. Deel. Art. I. De Pecc. Orig. 7. p. U. o. Art. XI. 7. p.