Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - V. Fejezet: A hitigazság teljességéről, vagyis a végső dolgokról
Haller János költségén. 1631. (Szerzője egy r. kath. plébános.) Horváth, Egyh. Értekezések: A dicsőültek szószóllásáról és a Holtakért való imádságról (1. 1822. évf.) Ker. Magv., A vallás az emberiség különböző korszakaiban. Gombos S. (1. X. k. 1875.). Vallás és modern materialismus. Derzsi K. A keresztyénség jövője. Hatala P. (1. XI. k. 1876.) Horváth, Egyh. Értekezések; Krisztus feltámadásának a tanuk hitelességéből való bizonyítása. (1. 1824. évf.). Dr. Stockt Alb., Az anyanyelviség. Ford. a bpesti n. papság irod. iskolája. Budapest. 1878. Prot. Egyh. s Iskol. Lap : Schweiczer és -a feltámadás. Filo Lajostól. Krisztus feltámadása, Tatay Andrástól. „A feltámadás és Spiritualismus. Filo Lajos" cz. mű bírálata. Szász Károlytól. „Tájékozás a theol. mezején. Viszonzásul Filo művére. Ballagi Mór" cz. mű ismertetése. Révész Imrétől. (1. 1862. évf.) „A ker. hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésében. Filo Lajos" cz. mű bírálata Molnár Aladártól. (1863. évf.) Schleiermacher álláspontja a dogmatikában. Kálosi Lipót. (1. 1868. évf.) 1. A halál — mors — és halhatatlanság — immortalitas —. A halál a bűnnek zsoldja — stipendium peccati —. A halálnak minden ember még" a szentek is alá vannak vetve — subjecti sunt sancti morti —. Czélja a bűn testének megsemmisítése, hogy megújulva támadhassunk fel a halottakból — mors ipsa servit ad hoc, ut aboleat hanc carnem peccati, ut prorsus novi resurgamus —. A halál ez okon a megigazítottakra — credentes — nézve nem büntetés — poena —, hanem jótétemény, mert ők annak rettenetességeit — terrores mortis —, hittel — fide — győzedelmeskedvén rajta, nem érzik s mert azután lelkük halhatatlan életre kél, menynybe — in coelum — száll. 2. Krisztus viszszajövétele — reditus Christi —. A világ végén — in consummatione mundi — Krisztus dicsőségben — in glória — a menynyből újra földre jő, hogy Ítéletet tartson élők és holtak felett egyaránt — Christus venturus est iudicare vivos et mortuos —. E végre eljövetelekor bekövetkezik: