Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - V. Fejezet: A hitigazság teljességéről, vagyis a végső dolgokról

közbeeső események ú. n. utolsó vagy végső dol­gok — %a 8ö%aza, novissima, ultima. Sir. 7. 40. — lefolyása után történik meg. Ily események vagy végső dolgok : a bal ál — mors —, Krisztus viszszajövétele — reditus —, általános feltámadás — resurrectio —, Ítélet — iudicium —, örök élet — mora aeterna — a menyny­ben vagy a pokolban. E dolgokról kell még végezetül röviden megem­lékeznünk. 28. §. A halálról s a halál után következő dolgokról. De morte et rebus post mortem futuris. J. W. Petersen, Mvarrjgiov d7tomvaaráG£íog. 3. köt. folio. Offenbach. 1701. Ludv. Gerhard, Systema apocatastaseos. 1727. Corrodi, Krit. Geschichte des Chiliasmus. 4 köt. 1781. Flügge, Geschichte des Glaubens an Unsterblichkeit, Auferstehung, Gericht u. Vergeltung. 4 köt. 1794. Wieszner, Lehre u. Glauben der vor­christl. Welt, an Seelenfortdauer u. Unsterblichkeit. 1821. F. Sar­torius, Die Wiederkunft Christi zum Gericht. 1824. E. H. Weisse, Die phüos. Bedeutung der christl. Eschatologie. (Stud. u. Krit. 1835.). J. P. Lange, Beitr. zur Lehre v. d. letzten Dingen. (Vermischte Sehr. II.) 1841. Lütkemüller, Unser Zustand vom Tod bis zur Auferstehung. 1850. Hebart, Die zweite sichtb. Zu­kunft Christi. Darstellung der ges. bibl. Eschatologie etc. 1850. Hofman, Die letzten Dinge des Menschen. 1857. H. Karsten, Die letzten Dinge. 1857. 3-ik kiad. 1861. Althaus, Die letzten Dinge. 1858. Göschel, Zur Lehre v. d. 1. Dingen. 1861. Luthardt, Die Lehre v. d. 1. Dingen. 1861. 2-ik kiad. 1870. Herrn. Schultz, Die Voraussetzungen der ehr. Lehre v. d. Unsterblichkeit. 1861. Hamberger, Die Rationalität des Begriffs der himml. Leiblichkeit, kirekesztett emberek bár a látható részszerü ecclesiából kizárvák is, nem szűnnek meg az egyetemes egyház tagjainak lenni. Homines iustis de cau­sis excommunicati non sunt membra Ecclesiae. At vero iniuste excommuni­cati non desinunt esse membra Ecclesiae catholicae, etiamsi ex visibili et particulari ejiciantur. A gyakorlatban azonban ezek egészen megszűntek s minden kísérletnek mint hierarchikus törekvésnek az átkozás gyakorlásá­ban az új szellem útját állta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom