Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
Bevezetés
(a 4-ik kiadást) Révész Imre, Pest. 1857. Lethenyei J., A sz. Írásbeli hitünk ágainak öszszeszedése. Hutter L. szerint. Csepreg. 1635. Acs M. (ifj.) Magyar Theología. König F. szerint. Bártfa. 1709. Somosi János, A hittan első vonásai 1827; u. a. A dogm. theol. első vonásai 1827; u. a. Ker. hittudomány. 1836. Sárospatak. Szeremlei Gábor, Dogmatika. 1853; u. a. Ker. Vallástudomány, 1859. Sárospatak. Dr. Heissler József, Dogmatikai felolvasások. Sárospatak. 1869. Balogh F., Hitnézetek története az apostoli korszaktól Lutherig. Debreczen. 1877. Lang. H., Keresztyén Dogmatika, ford. Keresztúri S. Budapest. 1876. — Prot, egylet kiadv. — Az ev. dogmatika (doy/uarixr} sc. smatr/bir} seu r ^X vr Í)i az ág. hitv. ev. egyház köztariának — communis doctrina — vagyis nyilvános hittételeinek {$óy/Liara seu placita in Eccl. recepta) elvi alapon öszszeíuggő rendszeres előadása és részletes kifejtése — docta et subtilis expositio —. 1. A „óóy.fxa" szó, mely a doxeiv igéből származik, kettős értelemben fordul elő, — jelent: határozatot, rendeletet, parancsolatot, és jelent: véleményt, tantételt. Eleinte főként a bölcsészek egyetemes érvényességű tételeit értették alatta. — Cic. Quaest. acad. IV. 9: „Deereta, quae philosophi vocant dogmata." — Az uj szövetségben ily értelemben sehol sem fordul elő. Luk. 2. 1. Ap. cs. 17. 7. Kol. 2. 14 szerint a dogma = parancsolat, még pedig császári és isteni parancsolat. De az egyházi nyelvhasználatba — F. C. I. P. Epit. De comp, reg. 3. — épen a bölcsészeknél szokásos értelme szerint ment át a dogma szó. Az első századokban ugyanis a görög egyházi atyák a ker. hitigazságot „őóy[ia u-nak, a keresztyénségre, mint valódi igazi bölcsészetre vonatkozó tantételeket „őóynaxa"-nak nevezték, — Justinus, Irenaeus, Alex. Kelemen. — Ez alapon mondja Origenes — c. Cel. 3. 39. — hogy az apostolok és evangyélisták: „émoxortoi tov dóyuavog, vagy őidáoxaloi %ov őóy(.iatog. u Végre a IV-ik századtól kezdve a dogma szó kiválólag sőt kizárólag egyházilag szentesített, egyetemesen kötelező, mindenkire ráparancsolt ker. tantételt jelentett s ekként az eredetileg kettős értelmet — parancs és tantétel — mint az abs. ker. hitigazság fogalmi kifejezése önmagában egyesítette. Egyházunk is a végre állapította meg a maga dogmáit, hogy a Szent-irásban foglalt ker. hit igazságai: „ad unam simplicem veritatem, et christianam con-
