Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

Előszó

és czélját kellőképen megjelöltem. De van még" egy körülmény, melyet érintetlenül nem hagyhatok, mert ez már szorosan öszszefügg a mi sajátos theologiai, közelebb dogmatikai irodalmi viszonyainkkal, törekvéseinkkel és eszményeinkkel. Nem akarom annak a sajnálatos ténynek okát kutatni, miért maradtunk mi anynyira hátra a többi európai nemzetek közt a tudomány minden ágában s miért maradtunk leghátrább épen a theologia terén. Ki nemzetünk s evangyéliomi egyházunk történetét, irodalmi életünk sajátos helyzetét, viszonyait ismeri, tudni fogja, hogy az egészséges, tudományos szellemi élet kifejlődésének nálunk ezer meg ezer akadálya volt. De anynyi bizonyos, hogy ez akadályok daczára is többet tehettünk volna már, mint a menynyit e részben eddigelé tettünk. Apáink sokkal sanyarúbb politikai viszonyok között éltek s mégis, mi sokoldalú irodalmi tevékenység emlékét hagyták ránk! Mi — jobb idők szerencsésebb fiai — az ősi örökséget, nemcsak hogy meg nem becsültük, de sőt gondtalan könynyelmüséggel java részt eltékozoltuk. A mult század egyik derék ev. dogmatikusának Aachs Mihály bártfai gymnasiumi rectornak „Magyar Theologiáját" lapozgatva s benne a régi magyar dogmatikai terminus technikusok után kutatva, az előszóban oly dologról találtam említést, melyet méltó meghallgatnunk. Panaszkodik ő is anyaszentegyházunk tagjainak hitbéli nagy tudatlanságáról, az igaz isteni ismerettől való elszakadásáról s azután így folytatja: „ezt a nagy tudatlanságot látván a mi istenfélő eleink, hogy nemzetünkben és vallásunkon levő emberek között az Istennek ismerete, jobban-j óbban terjedne, nemcsak ők magok sok szép idvességes könyveket irának és a közönséges lelki épületért ki-nyomtattatának; hanem más idegen nyelvekből is Magyar nyelvünkre fordítanak; kik közzűl most is néhol-néhol láttatnak ama kegyes emlékeztető Szent-írás magyarázó Dok-