Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - III.Fejezet: A hitigazság közvetítéséről, vagyis a Krisztusról és művéről

De ép ez utolsó sajátság, t. i. hogy a kegyelem-határozat rendes vagy feltétes — ordináta seu conditionata —, szükségkép maga után vonja ugyanannak a feltételek teljesítése vagy nem teljesítése szerint való módosulását. Eredetileg a kegyelem-határozat egyetemes — universalis —, az az mint eló'zetes akarat — voluntas antecedens —, minden ember üdvösségét czélozza; de azután s a szerint, a mint az ember a neki nyújtott kegyelmet elfogadja vagy ellöki, átalakul különössé — specialis —, amikor is az, mint utó-akarat — voluntas consequens —, egyszersmind az ember részéről teljesített vagy nem teljesített üdvfeltételeket is számba veszi— simul respicit conditionem salutis consequendae ab homine vei praestitam vei non praestitam — s kit-kit abban s anynyiban részeltet, a mi őt a dolog természete szerint illeti — voluntas consequens est decretum cuique tantum tribuendi, quantum patitur rerum natura —. E különös üdvakaratról — specialis benevolentia —, mint sajátképi isteni határozatról — decretum Dei —, közelebbről is kell szólanunk. 3. A sajátlagos vagy feltételes kegyelem-határozat s annak fajai. A sajátlagos vagy feltételes kegyelem-határozat Istennek azon rendelete, melynél fogva ő azokat, a kik a követelt feltételeknek megf elein ek, kiválasztj a az örök üdvösségre, azokat pedig, a kik a feltételeknek meg nem felelnek, örök kárhozatra adja. Ebből világos, hogy a sajátképi kegyelem-határozatban tulajdonkép kettős nyilatkozat foglaltatik, egyik a kiválasztásra — electio —, másik a megvettetésre — reprobatio — vonatkozik. a) A kiválasztás — electio seu praedestinatio stricte dicta — az isteni utó-akaratnak azon ténye — actus voluntatis divinae consequens —, minélfogva Isten a bűnös emberi nemből — ex genere humano lapso — egyes embereket — solos et singulos homines — t. i. azokat, kiknek a Krisztusban való hitben végig megmaradásukat eleve által látta — quos in Christum finaliter credituros esse praevidit —, az örök életre örök időknek előtte kiszemelt és elrendelt — segregavit et ordinavit ad salutem aeternam consequendam —. A kiválasztásban e szerint a következő három actus különböztethető meg: a) előfeltétel — noódsoig, decretum indeterminatum de salvandis hominibus finaliter credituris — ;