Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele
59 gyobb mértékben sértő nemzeti mozgalom miatt, melynek szítóit mi bennünk vélné találni? Testvéreim! a haza iránti szeretet, — nemzeti kormányunk iránti hála, — ellenségeink gyülölsége legyen hatalmas ösztönünk élni és halni kedves honunk védelmére! S kérdem: ezt nem helyesli-e evangélmi egyházunk? Hát a Világ-megváltójának szeméből nem sajtolt-e könynyeket honának előrelátott végromlása, melyet meggátolni a meghasonlás nem engedett? De végre értsük meg: V. Micsoda eszközöket használjunk, hogy híveinket nemzeti szent ügyeinkvédelmére lelkesítsük? — Semmi, de semmi újat nem kell kisértenünk. — Evangélmi lelkipásztori és tanítói teendőink köréből egy hajszálnyira sem kell kitérnünk, hogy teljes értelemben jó polgárok legyünk. Mutassuk fel hitfeleinknek honunk legújabb czimerét! Ott álle jelszó: Szabadság! Törvény előtti egyenlőség! Testvériség! S ez az erkölcsi szentháromság nem ugyanaz-e, melyet a Világ- megváltója a legnagyobb buzgósággal hirdetett, s amelyről azt mondotta, hogy ebben foglaltatnak a törvény és a próféták? Hirdessük tehát híven a Krisztus evangéliomát úton útfélen és mondjuk ki, hogy: nincs jobb hazafiság, mint az igazi evangélmi ke- resztyénség, — és nincs evangélmi keresztyénség jó hazafiság nélkül. De ne felejtsük, hogy nem mindent lehet szóval tenni. Ha nemcsak emberi, de angyali nyelven fogunk is beszélni, ha magunk áthatva nem leszünk az Istennek és a honnak szerelmétől, olyanok leszünk, mint a pengő érez és a zengő czimbalom! A jó példaadás a legjobb oktatás! Legyünk buzgó hazafiak életre-halálra, — és az lesz a leghatalmasabb predikáczió. Lelkészek és iskolatanitók! nem kérek Tőletek sem helytelent, sem túlságost, midőn Titeket ez egyházi új év kezdetével arra szólitlak, hogy velem egyesülve evangélmi Anyaszentegyházunk iránti tartozó *' kötelességünket akként gyakoroljuk, hogy valamint mi magunk buzgó hazafiak lenni törekszünk, úgy hiveinket is ilyenekké lelkesíteni iparkodjunk. Anyaszentegyházunk és Hazánk legfőbb érdekei egyek! Midőn egyiknek ellenségét legyőzzük, diadalmat szerzünk a másiknak. Fel tehát Testvérek ! ne hagyjuk hiveinket aludni, nehogy eljővén az ellenség konkolyt hintsen híveink romlatlan hazafiui érzelmeinek vetése közé. Isten és a Haza! e kettő legyen imánk, beszédink és
