Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
50 volna protestáns lelkésznek életrajza teljes, ha nejéről s gyermekeiről meg nem emlékeznénk. Büszkén utalunk nemzetünk, hazánk azon kitűnő jeleseire, kiknek bölcsője igénytelen papi lakban rengett. De fájdálom ! sokszor a legjelesebb apának, a legderekabb papnak gyermekei igazolják a papfiakról szóló ismeretes magyar példabeszédet. Haubner családja körében nem fordult meg senki, ki a szeretetnek emelő, megszentelő hatását ne érezte volna. Neje, a kedély, szendeség, a női hűség és anyai szeretet, a csendességben háza jóléte felett gondosan őrködő háziasságnak mintaképe, egyike volt azon kevés papnéknak, kik öveikért élve, észreveszik a távolabb állónak is nyomorát, kiknek kezeiben a legcsekélyebb adomány is áldássá válik, kik minden szorgalmatoskodások mellett elég idővel rendelkeznek, hogy férjeik homlokáról a gondok redőit elsimítsák, gyermekeiket anyai bölcs szeretettel neveljék s a hajlékok küszöbén túl mutatkozó szükséget enyhitsék. Benne Mária gyengéd szeretete Mártha gondosságával párosult. Az ő takarékosságának gyümölcse azon, a szerény lelkészi jövedelem filléreiből megtakarított kis vagyon, melynek főörököseivé — Haubner élő szóval kifejezett s fia által nagylelkűen megvalósított óhaja folytán — egyházkerületünk lelkészeinek s tanítóinak árvái és özvegyei lettek*). így méltó élettársa volt férjének. Egymásért éltek-haltak, gondolkodások, érzésök egybeolvadt, —- még pedig anynyira, hogy a benső rokonság idővel külső kifejezést is nyert az egymáshoz hasonlító arczvonásokban. E benső szeretet enyhítette szülői szivük fájdalmát. Bella leányok az ifjúság virágkorában, Matild, agg szülőinek jobb keze, azon évben szállott sírba, melyben atyja, érezve erőinek hanyatlását, nyugalomba lépett. Ez időtől fogva örömök s büszkeségük egyetlen fiókban, Haubner Rezső kitűnő soproni orvosban, pontosult öszsze. A gyermeki szeretet védszárnyai alá menekülve, zavartalan, derült békességben tölötték hátralevő napjaikat. 1872-ben elhunyt a jeles nő, a jó anya. Ez időtől fogva Haubner szive meg volt osztva. Gondolatai majd e földön, majd az égben kerestek s találtak nyugpontot. Öröm s remény hullámzott folytonosan szivében. Öröm, melynek tárgya volt páratlan hűségű, atyjáról önfeláldozó szeretettel gondoskodó jeles fia; remény, ama jobb haza után vágyódó remény, hol a kegyes szeretet viszontlátást vár. „Az igaznak emlékezete áldott!“ *) Egyházkerületi gyámoldánk ez örökség folytán egy 10.500 forintnyi alapítványnak jutott birtokába.