Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
1848-tól fogva Haubner egy nagy, dicső eszmének képviselője, egyike azon tiszteletre méltó történelmi alakoknak, kikben egy nemzedék gondolkodása, érzülete, óhaja s szenvedése, egy dicső históriai tény, van személyesítve. Az egyház története itt Haubner élettörténetével öszszeolvad. Az ő szereplése az uralkodó eszmék, a kort mozgató erőknek személyesített kifejezése — e mozgalmas nagy idő órájának nem xxgyan rugója, hanem annak egyik csalhatatlan mutatója. De szóljanak száraz reflexióim helyett a rohamosan fejlődő események! Az 1848-iki szabadságharcz igénybe vette e haza öszszes fiainak tevékenységét. Az egyház vezérférfiai is állást foglaltak. Erkölcsi eszközökkel támogathatták, s kevés kivétellel támogatták is azt a dicső eszmét, melyhez minden hazafias érzületű polgárnak reményei fűződtek. Haubner keble sugallatát követve, hazája iránti lángoló szeretetéről tett bizonyságot, midőn a magyar kir. kormány felhívása folytán hazafias érzületének s meggyőződésének adott férfias kifejezést azon, egyházkerülete lelkészeihez s tanítóihoz intézett pásztori levélben, melyben a nemzet szent ügyét hívei figyelmébe s buzgalmába ajánlá.*) E körlevél képezte azon vád alapját, melyet a forradalom leverése után a cs. kir. hadi törvénység Haubner ellen emelt. Mint mindenütt, úgy a kegyeletet s kíméletet nem ismerő hadi törvényszék előtt is, nyíltan tett vallást meggyőződéséről. E nyíltság, e tiszteletre méltó igazságszeretet folytán 6 évi várfogságra ítéltetett. Szomorú napok voltak ezek — de akkor igazolta valódi nagyságát. Távol elárvult családjától, melyen benső szeretettel csüngött, melynek sorsa folytonosan aggasztá; távol gyülekezetétől, kerületétől, melyekért fáradni volt életének öröme; tétlenségben tölteni éveket oly férfinak, kinek életeleme a munka: oly csapás volt, mely — méltán attól lehetett tartani — meg fogja törni e vasakaratú, hajthatatlan jellemű férfinak erejét is. S még sem törte meg. Fürtjeit megőszitette ugyan a harcz, melyet ez erős szív vívott; de ő kiküzdötte önmagával s azért sorsa felett kivívta a diadalt. Két hónapot Pozsonyban a laktanyában töltött, hol széplelkű s páratlan hűségű leánya, az atyja szellemét s anyja kedélyét öröklött Matild, megosztotta vele fogságát; 11/2 évig pedig Tirolban a kufsteini várban szenvedett. Hiában volt a kerületnek ismételt folyamodása, hiúban egyes jó embereinek, a többek közt Bauhofer György budai *) E pásztori levélnek érdekes s tanulságos tartalmát egész terjedelmében 1. e füzet végén! 38
