Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
2. Emlékbeszéd, melyet a dunántúli evang. egyházkerület által Győrött 1881. évi augusztus hó 24-én, rendes évi közgyűlése alkalmával, Haubner Máté superintendeus emlékezetére rendezett gyászünnepélyen tartott Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
20 felhatalmazásra hivatkozhatnak, hanem akik, bár soha nem látták is az Úrat, mint a nagy apostol, „az igazságot követve szeretetlen“ (v. 15.) tettleg igazolják, hogy az Úrtól nyertek megbizást, kik felavatási okmányok hitelességét igazi pásztori jellemmel erősitik meg. Ily jellemre támaszkodó tekintély mindenütt foglal tért, mindenütt hódit, mindenütt győz. Ha meg akarunk ismerkedni hatalmával, az Haubner közéletének egyes mozzanataiban előttünk áll. A mit ő szülőitől örökölt, az egy tiszta, szeplőtlen név, a legjobb esetben — egy üres, fehér lap, melyre sajátkezüleg kelle ajánló levelét Írnia. S ö megírta, megírta a fáradhatlan buzgóság, a törhetlen akarat, a nélkülözés és küzdelmek érczbetüivel. A kincs, melynek előmutatására megnyíltak előtte a szivek, nem volt örökség, hanem a szó szoros értelmében szerzemény, a kegyességtől áthatott, férfias, keresztyén pásztori jellem. Ez tette őt tiszteletre méltóvá hívei s a világ előtt; úgy egyházi, mint társadalmi téren. E tekintély előtt hajolt meg ama három nagy egyházközség, melyeknek élén ö mint lelkipásztor állott; meghajolt előtte az egyházkerületi közvélemény, midőn a legfontosabb hivatalok betöltése vala napirenden. E tekintély előtt tárták fel hívei egyéni s családi éle töknek titkait. E tekintély előtt nyitotta meg egyházi háztartásának bensejét ama szomszédvárosi gyülekezet,*) mely hivatkozva dicső múltjára, támaszkodva háromszázados gyakorlatra, mindaddig féltékenyen őrizte meg teljes függetlenségét. E tekintély előtt tisztelettel hajolt meg, vallás s rangkülönbség nélkül minden polgártársa, ki őt ismerte. Az igazság hatalma ez, a mint az igaz evang. lelkipásztor jellemében nyilvánul. Ez biztosit személyének magas tekintélyt s 2. Életének szilárd támaszt. Szép czélt tűz ki szent leczkénk az igehirdetőknek, azt a czélt, hogy „jussanak a hitnek és az Isten Fiaismereténekegységére“; hogy legyenek „teljes férfiakká, a megöröködött Krisztus állapotjának mértéke szerint“; hogy ne legyenek „többé gyermekek, kik haboznak és ide s tova hajtatnak a tudománynak akármi szele által, az embereknek álnokságok *) A soproni gyülekezet, melynek kebelében fennállása óta az első superintendensi egyházlátogatást Haubner végezte.
