Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Kálnai Péter putnoki, Körmendi György barsi, Czeglédi Péter lévai, Karasznai Mihály keleméri, Szalóczi Mihály zubogyi, Szentpéteri Márton hetényi, Szodoi András sárvári papok, és Kocsi Bálint pápai iskolaigazgató. *) A kilencz hónapon keresztül sanyargatott gályarabok szabadon bocsáttatása örvendetes hirével Holland követe személyesen sietett hozzájok. Hasonlókép siettek oda a Weltz testvérek olasz ügyvéddel kiséretökben. Még kinzóik is megindulva látszottak. Mind a mellett még egy izben beborult az ég felettök. Hirtelen t. i. elterjedt annak hire, hogy a hollandi hajóseregnek haza kell térni, és azonnal újra kezdődtek rabjaink gyaláztatásai, munkái és szenvedései, midőn a hollandi egyesült államok azon parancsa következtében, hogy a középtengerre való hadszállitás elhalasztandó, Ruyter egészen véletlenül, minden vitorláival Nápoly kikötőjében termett. Weltz György a capracottori börtönből szabadultakat fedett kocsin Nápolyba hozatta, hol még rongyosan, ahogy érkeztek, asztalához ültetvén őket jól tartotta, s vacsora után a sz. irást vévén kezébe 2.Thess. 3 s kket olvasta velők. Azután fényes szobába vezettetvén, gyönyörű tiszta ágyak adattak nekik nyughelyül. Miután még a házigazda parancsára megnyittatott annak könyvtára, ott találták Luther, Chemnitz, Lyser, Gerhard és más evang. szerzők műveit, térden istennek hálát adván, levetve rongyaikat lepihentek. Virradatkor tudtok nélkül fürdő készülvén számokra, uj ruhákba öltöztettek fel. Végre Weltz maga beköszöntvén hozzájok, elmondá ki ő, s üdvöt kívánván szabadulásukhoz, miután öt hétig sok jóval élvén nála, megpihentek volna, békességben elbocsátá őket. 1676. febr. 11-kén volt az az örömünnep, melyen a hollandi hajósereg tábori papjai, Westhiowe Tivadar és Vireth Egyed a foglyokhoz sietvén, általuk először de Haenhez, más nap pedig Ruyterhez, szabadítóikhoz vezettetve, levetve gályarabi öltönyeiket Weltz gondoskodása által azokat ujakkal váltották fel, és mint álomból ébredők szenvedéseik színhelyét elhagyván, örvendve énekelték el a 46. 114. és 125-dik zsoltárokat. Miután az aladmirál hajójára megérkezvén általa *) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 33—35. még Simoni Péter iskolaigazgatót is említ.