Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

borzasztók voltak, hogy az utókor előtt alig találandnak hitelre *). Komárom- és még inkább Leopoldvárában a legkeményebben sanyargattattak. Távol attól, mintha a hajdankor vétkei előadása által a jelen kor nemeslelkü r. kath. férfiaira akarnék czélzani — miután különösen napjainkban mind a r. kath. világi, mind egyházi tagjaiban van alkalmunk találkozni oly férfiakkal, kik a hazában létező felekezetek közt a kölcsönösség és egymásiránti szeretet elvét életbe léptetni igyekezne k—pusztán csak mint történész a történeti igazságnak és hűségnek teszek eleget, ha itt egész általánosságban megjegyzem, hogy nincs nyelv, nincs toll, mely képes volna mindazon kínokat és gyalázásokat ecsetelni, melyeket kegyes őseink ama gyilkosok barlangjaiban kiállottak. Eothadt és bűzhödt lyukakba vettettek; rendes napi munkájok volt taligákban vizet, földet, ganéjt hordani, mi közben gúnyszavakkal s ütlegekkel bántalmaztattak. Senkinek sem volt szabad Őket megszólítani vagy vigasztalni, sem élelmi szerekkel szenvedéseiket enyhíteni. Ha munkától szüneteltek, összelánczoltatták fejeiket, és így megbilincselve nyughattak éjjel puszta köveken. Közös párnájok hosszú gerenda volt, lábaik pedig kalodában tartattak. **) Ezen éjjeli nappali kínzások végre a Komárom várában bebörtönözötteket reá birták a térítvények aláírására, miután könnyebben vették volna a rögtöni kivégeztetést, mint szegény élőtöknek ily embertelen kinokközti nyújtását. Most azonban az ott felügyelő jezsuita magasabbra feszité követeléseit, csak azon esetre Ígérvén nekik nyugodalmat és szabadulást, ha r. kath. hitre térnének. Ennek következtében tizenhét ág. hitvallású elhagyta hitét. ***) Csak két ág. hitv., u. m. Bugányi Miklós gömöri, Zedényi István dörgicsei és Kopécsy Vazul szkárosi Abaujvármegyében helv. hitv. papok maradtak meg állhatatosan, mely utóbbival annál keményebben bántak, mivel társait is folytonosan állhatatosságra intette, f) *) „Innumerae certe concatenataeque calamitates fuerunt, quas captivi incredibili robore ex alto instructi fortissime sustinuerunt; quarumque apud posteritatem fides propemodum laborabit." p. 78.. **) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 23. 24. Fabó-Schmal, 244—246. Micae Burii 85.. ***) Fabó-Schmal II. 247. Kibini. Memor. II. 39. Merle d'Aubigné 260.. f) U. o. 260.