Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

V. A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650—1676. Petz Gyula mezöberényi ev. paptól. A ki napjainkban a két protestáns testvéregyház virágzó állapotát hazánkban szemléli, alig sejti, mennyi küzdelmeknek kellett azt megelőzni, mig mind az egyház, mind az iskola terén azon fokig emelkedhettek, hogy szegénységök daczára a hazánkban gazdagon adományozott romai kath. egyházzal szemben, nem csak a versenyt kiállni voltak képesek, hanem — dicsekvés nélkül legyen mondva — mind a szellemi, mind az anyagi jólét előmozditásában, szóval, alkotmányos életünk kifejlesztésében is nem utolsó helyen szerepelni. Igazolta magát magyarhoni ev. egyházunk történetében is, már az ős apostoli korból Gamaliel állítása ap. csel. 5, 38, 39. „Ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé leszen 5 ha pedig istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok isten ellen tusakodni." Az örök szellem fejlődését az idő haladtával el nem lehet fojtani. — Ez azon történeti igazság, mely minden, nemünk javát igazán szivén hordó ember keblét örömmel és vigasztalással tölti el, ha a történet folyásából meggyőződhetik, hogy akár mi nagy erővel és hatalommal emeli is fel fejét a reactio : az igazság benső erején visszapattannak nyilai, és csak annak van jövő biztositva, mi az örök szellem haladását nem hátráltatja, hanem vele karöltve halad és elősegíti haladásában. Ezen állítás igazolására ev. egyházunk történetének majd minden lapja szolgálhat adatokkal; különösen pedig annak azon időszaka, melyben I. Leopold uralkodása alatt mindazok, kiknek hatalom volt kezökben, teljes erőből oda törekedtek, az ev. egyházat hazánkban kiirtani. I. Magyarhoni ev. egyházunk múltját tekintve, I. Leopold uralkodása alatt a leggyászosabb időszak kezdődött. Valamint egy részről a protestáns egyház ege elkomorult, ugy más részről a jezsuiták aranykora vette kezdetét. Mert Leopold, atyjától, III. Ferdinándtól, a paszszaui