Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

vának tekinthette magát; magas pártolója ős atyáihoz költözött, — fia és örököse, Zsigmond, még fiatalabb lévén, hogysem az elköltözött nagy atyának helyét pótolhassa, és, fájdalom, a kérlelhetlen halál őt is korán az anya oldala mellől elragadta: Lorántfy Zsuzsanna, a nemesszivíí és nagylelkű hölgy, magára vállalta a szép, a nagy munkát, melyet férje kezdett, az Ő szellemében, hasonló vagy még nagyobb áldozattal és lelkesültséggel folytatni. Hogy annál sikeresben munkálkodhassék, férje halála után 16'48-dik évben fijával, Zsigmonddal, Sárospatakra vonult, és igazán mondhatjuk, hogy ezen időtől fogva egész halála napjáig leginkább ezen iskolának élt. Mindent elkövetett, a mi erejében volt, a nélkül, hogy a szerény asszonyi kört áthágta volna. Hogy és miképen mozdította elő a nagy művet ? 1650-ik évben az egész mívelt Europa előtt.hiressé lett Comenius Jánost *) saját költségén Patakra hozatta, a ki jogosan Eeichlin vagy Melanchton Fülöpnek oldala mellé állítathatik, és ha az utóbbit Németország praeeeptorának nevezték, amazt Europa praeceptorának tartani lehetett. Áz ő vezetése és befolyása ezen iskolát más egyéb európai hason intézetekkel hason rangra emelni akarta. Ez jól kiszámított és éretten kigondolt szándék volt, hatalmas emeltyű, hogy a kitűzött pzélt utóiérhesse, és az iskola felvirágoztatását előmozdítsa. A tanszékeket szaporította, az intézetet javadalmakkal megajándékozta,, melyek gazdagon jövedelmeztek, és valamint ezeket, úgy szintén minden egyéb, mások által ajándékozott fekvőségeket minden adóteher alul felmentette. A tanulókat kastélyából és tulajdon asztalától nyújtott könyöradományokkal gazdagon ellátta, s hogy ezen intézet derék, kiképzett férfiakban hiányt ne szenvedjen és hogy külműveltség és előhaladás a tudományok mezején az anyaföldre átplántáltassék, többeket tulajdon költségén külegyetemekre küldött. Nem elégedvén meg ezen több mint királyi bőkezűséggel, s még akkor is, midőn a földi határt már túlérte, szellemi gyermekére, az iskolára, jóltevően akarván hatni, meghagyta végrendeletében: azon esetben, ha fiai örökös nélkül halnának meg, birtokának egy nevezetes része a sárospataki tanintézetet illesse. Ily nemes igyekezet és törekvés, ily szent czélok szüntelen folyta*) Morvaországból. Comenius Ján. Arnos, szül. 1592. Komna faluban Brün mellett, a morva testvérgyülekezetnek püspöke volt 1632.. Meghalt Naardenben Hollandiában 1671.. Rajz. a magyar prot. tört. 6