Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

egyebet nem tett volna, ez és hogy általa a linczi béke köttetett, elég lett volna nevét megörökítni. Hogy ezen mélyen látó fejedelem*) ily tudományos intézetnek, milyen a sárospataki volt, szükségességét elismerte és annak nagy horderejét kiszámította, azon ne csudálkozzunk, ez mindig tulajdona a mélyen látó szellemeknek, és épen azért minden figyelmét reá fordította, semmi fáradozást nem kiméit, semmi áldozattól vissza nem rettent, hogy azt, a mennyire lehetett, emelje és támogassa. A legforróbb hála nem csak ezen intézet bélfalai közt adatik neki, mely mai napig nagy feladatának oly dicsőén felel meg, hanem az egész magyar protestáns testület minden időben és században arra lekötve érzendi magát és a reformatio történetkönyvéből soha ki nem törültetnek halhatatlan érdemei ezen kegyes szívnek, az igazi műveltség- és szükséges tudománynak népei s unokái közt terjesztésén annyira buzgólkodó fejedelemnek. De talán valamivel tovább, mint e sorok czélja engedné, időztünk ezen szép képnél, melyet I-ső Eákóczy élete nyújt, melyen szemünk még mindig örömest nyugszik; mindazáltal arra igen nagy okunk volt, mert az terjes kiegészítéséhez azon rajznak, melyet itt néhány vonásban kegyes olvasóinknak nyújtunk, igen szükséges vala. A szép, nagy mű, melyet Rákóczy alkotott és oly hathatósan előmozdított, ama borús, veszélyes, a felvilágosodás- és művelődésnek oly kedvezőtlen korszakában ismét elenyészett volna kérlelhetlenűl, ha szorgos kezek és nemes lelkesedés azt tovább is nem ápolták volna, s ha önnönmagát megtagadó önáldozat a sorompóba érette nem lép. Nagy műért csak nagy, ritka szellemek, nemes áldozatkészség képes mindent megtenni; félszeg erő, fél akarat itt keveset végez; ha a munkának sikerülnie kell, szükség, hogy a nemes szív egészen érette dobogjon. És ezt teljesen feltaláljuk I. Rákóczy Györgynek nemes, a maga századában sok kortársnőjén felülemelkedett özvegyében. Ha az ó kornak Semiramisa volt, a ki csudamüveket milliók királyi pazarlásival és százezer emberi kéz foglalkodtatásával alkotott; ha volt Rómának Lukrétiája; a lacedemonbélieknek oly hölgyei, a kiknek a hon és ahoz való szeretet mindennél becsesb vala, kik nemes önmegtagadásban a csatába készülő honfiakhoz, mint szent ereklyét *) Ő Canuing-al, ama brit nagy államf'órnuval, egy értelemben volt, kí ezt monda: „the science is power" (a tudomány hatalom). Szül. 1770; megh. 1828.