Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

S ha ezen nagy lélek kitűzött szent czélját el sem is érhette, s ha nemes szándokától a sikernek koronája meg is tagadtatott — nem kell-e azért földig meghajolnunk ó'-előtte, mint az emberi"jognak és szabadságnak egyik legnemesebb úttörője s a nemzeti alkotmánynak s protestáns szabad fejlődésnek holtig hű bajuoka előtt? S ha tőle az isten meg is tagadta a kivánt sikert, később az igazságos sz. ügynek mégis valósággá kellett válnia, A humanitás és a haladás kerekei egy időre megköttethetnek — s a jog és a nemeskeblüség olykor elnyomathatnak ugyan, de örökre nem számkivettethetnek, el nem tiportathatnak és a nemzeti és vallási szabadság sz. tüze el nem oltathatik, sot inkább az égi angyaloktól Vesta tüzeként ápoltatva ég s égni fog mindörökké. Németből szabadon. B r ocken Lajos, f. petényi ev. pap. IV. Lorántfy Zsuzsanna, Jellemkép a tizenhetedik századból. Schnell Károly, vadkerti evangélikus lelkésztől. Ha számtalan életpéldák által bebizonyult tagadhatatlan igazság az, hogy nagy férfiak, kik kortársaik fölé magasan emelkedtek, kik megjelenésökkel, cselekedeteikkel és életökkel, szellemi irányuk által, melyet követtek, jóltevőleg és áldásdúsan folytak be nem csak kortársaik, — hanem századokra is, — ezen irányadást leginkább azon első benyomásoknak köszönhették, melyeket az atyai házban bölcs, istenfélő szeretetteljes anya emlőin szívtak be : úgy az is igaz, hogy az ily anyák kiérdemelték maguknak nem csak a dicséretet, hanem a legnagyobb