Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

Kárpátbérczek közt is erős viszhangra talált;, a harmincz éves háború mintegy vértes hajó az élő országok szíve medrébe löketett, — habuszályként maga után hagyva romboló útjában népek vérével festett gyászos nyomokat. Ezen, végczéljában s eredményében oly nagy jelentőségű háború, mely majdnem egy emberi kor időszaka alatt dúlta'a népek béke s nyugalmát, mely csak magában Némethonban tíz millió ember véráldozatot nyelt el, korántsem volt személyes hiúság avagy országfoglalási kárhozatos vágy szüleménye. Ez egy elvi harcz volt, melyben a lelki világosság a lelki sötétséggel, szabadság a zsarnoksággal, emberi önállóság a jezsuita feszszel, a szabad isteni eszme bálvány előtt térdethajtó vakhittel, az önkormányzati jog a vasmarkú önkénynyel vívta élethalálra párviadalát. Ezen óriási harczban a koczkának el kellett dőlnie — váljon egyesek pillanatnyi szeszélye, — egy pokoli kasztnak ördögi érdeke bitorolják-e még tovább is a népek millióinak lelkiismereti szabadságát — s egyesek tiszta meggyőződése játszó labdául szolgáljon-e a kamarilla-orgiák kénye- s kedvének ? avagy az embernek azon elvitázhatlan joga lépjen-e előtérbe, hogy ő saját felfogása, meggyőződése s módja szerint imádhatja istenét, és hogy a protestáns minden üldöztetéstől menten szabadon nyilváníthat]'a-e hitvallását, s tulajdonának vallhatja-e isten tiszteletére emelt templomát ? Azon példás hazafiak közt, kik e zivataros időben erejőket s minden képességüket oly hazafiúi elszántsággal a végzet mérlegébe vetették, csakhogy tehetségük szerint a zsarnok keresztyén Tiberiusok s ezek zsoldosainak visszaéléseit megakadályozhassák, s az emberi jogokat gázló politika kerekét megköthessék, különösen kitűnt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nemzeti erényekben plastikai összhangzatú s hazaszeretettől lángoló nemes lelkével. 0 ugy állt a többi honfiak közt, mint a nap a csillagok közt, kiknek lelki fényt s szívmeleget kölcsönzött. Bethlen mindjárt fejedelmi trónra ültével minden törekvését oda fordítá, hogy a 17-dik század első két évtizedén át kültámadások s belviszályok által megrongált Erdélynek állami épületét erősebb alapra fektethesse, kimerült erejét helyreüthesse, s egykori fényét visszaszerezhesse. Tapintatos ügyvezetése alatt a szétzilált kormányrendszer csakhamar a legkisebb rétegekig rendes útba tereltetett, az egymásközt meghasonlott pártok Bethlen mint valami gyúpont köré sorakoztak, s a kimerült ország anyagilag és erkölcsileg hamvaiból új életre támadt.