Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

„kínos büntetésekkel, s holmi szeszélyes önkény eljárással a maagyarok kedélyhangulatát a végsőig felkorbácsolandók. „Ily bánásmód a nemzeti függetlenségükre annyira rátartó — s „ily nehéz járomhoz nem szokott magyaroknál elkerülhetlen forradal„matfog szülni. Ekkor elérkezendik a kivánt idő, midőn a magyarok felségsértés ürügye alatt üldöztethetnek, elnyomathatnak s minden tör„ vényes formák s Ítéletek nélkül halállal pusztítathatnak. „A helytartóknak ily égető melege alatt az aratásra megért ma„gyar nemzetre ráuszítathatnak a lesben készen tartott fegyveres ara„tók is, kik rövid idő alatt diadalmi énekkel meghozhatják az aratási „kivánt koszorút, legelői a kiválóbb, köztiszteletben álló, következőleg terveinkkel ellenkező magyar férfiak levágott fejeit." „S ha e czélra 40,000. fegyveres nem lenne elégséges, ez esetkén ezt felséges uram még 20.000-rel szaporítani ígérkezik, csak „hogy valahára erős,állandós isten előtt kedves béke megköttethessék." Bethlen, hogy e konokul szőtt ördögi tervnek útját állja, egyeseihez nyúlt, melynek lehető lelepleztetésével kortársai s az utókor előtt jó hírnevét könnyen beszeplősíthette, sőt még fejedelmi trónját is koczkáztathatta volna. Épen ezen időben Konstantinápoly és Bécs közt kiegyezkedési tárgyalás volt folyamatban. Bethlen minden törekvését oda fordította, hogy e kiegyezkedés egyik feltételéül a német s magyar protestáns ügy is felvétethessék, hogy így török közbenjárás által eszközöltethesse azt, mi neki három hadjáratban nem sikerülhetett. De terve hajótörést szenvedett, mert Bethlen épen a török által, mint a kinek jogról, méltányosságról s lelkiismeret szabadságáról még távol fogalma sem volt, sőt az ily törekvést rabszolga lázadásnak tekinté, kérelmétől elüttetett. Bethlen, mit e kiegyezkedés utján élnem nyerhetett, azt e két hatalmasság lehető meghasonlása által vélte elérhetőnek, s ily reményben hintegeté a két császár között a bizalmatlanság könnyen lángba merülhető gyújtó üszkét. Különösen a töröknek gyanúját élesztgeté Bécs ellen, Őt erdélyi követei által arra figyelmeztetgetvén, hogy Wallenstein herczeg, a németek és magyarok legyőzetésével, kormányától vett meghagyás szerint, majd Balkán félszigetét fogja rabló csapataival elözönleni. Miben Bethlen egészen nem is csalatkozott — mert Wallenstein csakugyan hordott ilyes szándékot titkos gondolati méhében.