Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

dult, útközben véd-s szabadító angyalként mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtatván. Itt a nádort, ki Bethlenhez csatlakozást színlett, az országgyűlés Pozsonyba egybehívására felszólítá, s hogy a katholikus urak rokonszenvét is megnyerje, következő vasárnapon mind a három vallásfelekezet isteni tiszteletén részt vett. Ferdinand hivei s a főpapok ez országgyűlésen meg nem jelentek, mert ettől Ferdinand által eltiltattak. Hogy tehát az országgyűlés részrehajlás gyanújába ne essék, bizonytalan időre elnapoltatott. Bethlen, ki a császáriakat csata elfogadására sehogy sem bírhatá, seregeivel Bécsnek tartott, midőn egyszerre azon hírt vevé, hogy Homonnay Lengyelhonból felső Magyarországba tört, s Rákóczyn győzedelmeskedvén, ennek katonáit szétugrasztá, következőleg őtet hátról fenyegeti. De alig vette Bethlen fegyvereseivel biztonság kedvéért keletnek irányát, az előbbi hir okozta gondfellegeket eloszlatá azon ide szárnyalt megnyugtató hír, hogy Homonnaynak lengyel gyülevész csapatai elmaradt zsoldjuk miatt egy vezérüket agyon ütötték, s eloszolván Galicziába tűzhelyükhöz visszatértek. Ezen közbejött eset a rendek közt nagy örömvihart eredményezett, s e kedélyáradattól fellelkesülvén, Ferdinándot trónvesztettnek, s Bethlen Gábort magyar királynak kikiáltani akarták. De Bethlen ebbe beleegyezni sehogy sem akart. Egyelőre tehát, kívánsága szerint, csak kormányzó fejedelmi móltósággal bízatott meg, hogy így a Bécscsel alkudozást személyében annál sikeresebben vezethesse, mely nem sokára kétes eredményű fegyverszünettel végződött. Erre Bethlen ismét Kassára tért, hol a neki benyújtott több tőrvényczikkelyt fejedelmi erővel szentesítette. Itt megemlítésre méltó különösen azon törvényczikkely, mely az ágost. és helvét hitvallású egyház katholikusokkal egyenjogosúltságáról s szabadságáról hozatott. Es hogy a honfiak közt minden további egyenetlenségnek s ebből keletkező' súrlódásnak eleje vétessék, az országra 12. tagból álló bizottmány neveztetett ki, kik mind a három vallásfelekezet kebeléből hasonszámmal (egyre esett 4. tag) megválasztva, egyházaik ügyét képviseljék. Pázmán ezen határozatok s a kath. vallásra, szerinte, annyira káros fegyverszünet ellen tiltakozott, ez utóbbira nézve mintegy megfeledkezni látszván főpásztor létére Krisztus urunk Péter apostolnak tett