Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton
szerződés értelmében, a jogaikért küzdő tartományokat kellett volna segítenie; hogy tehát ezt Ferdinand megelőzve megakadályoztassa, trónra lépte után 9.-ik napra Pozsonyba országgyűlést hívott össze, oly czélból, hogy az ország őt, a mindenünnen szorongatott királyt, lázadók ellen fegyveres erővel segítse; de egyidejűleg a cseh-morva és osztrák szövetséges rendek is kérték a nádort meg az országgyűlést, hogy Ferdinándnak a fegyveres segedelmet megtagadja. A katholikusok felelőtökben semlegességet Ígértek. De egészen másként gondolkoztak a protestánsok. Ők nagyon is érezték, hogy az ő sorsuk a szomszéd protestánsokéval azonos, azok elnyomatása volna az ő bukásuknak csak előjátéka. Nem maradhattak tehát hideg nézői ezen szemök előtt lefolyó szomorújátéknak. Nem élt-e még fris emlékezetökben Pázmán Péternek nyilvános gyűlésen a főpapokhoz intézett eme felhívása: „nem szabad késnünk, a protestáns eretnekeiket mentől előbb gyomként ki kell tépnünk, inkább váljék hazánk farkasok meg rókák barlangjává, mintsem az „eretnekek laktanyájává?" De Homonnay sem hagyott fel renegát buzgólkodásával; protestáns egyházi fekvő birtokokat, több helyütt templomokat is lefoglalt, mentségül a gyámjogot (Patronatsrecht) adván okúi. Erre visszafizetésül a protestáns földesurak meg a katholikus papokat űzték el, s helyükbe evangélikus lelkészeket ültettek. Ezen, folytonosan ápolt súrlódás nagyon természetes elégedetlenséget szült — s a küllázadás Magyarhont ily levert kedélyhangulatban találá. Hogy a lázadási ár Magyarhont azonnal magával nem ragadá, oka volt, hogy a nemzeti és protestáns szabadelvű párt soraiban rögtön vezért, kire a fölkelésnek, mint valami zivatarral szemközt evező hajónak, kormányzatát bízhatta volna, nem talála. De nem keile soká várakoznia. Bethlen Gábor, a bátor hadvezér s nemes hazafi, a mozgalom élére állott. Nagyon is jól ismerte ő ellenét, annak titkos mozzanatait s terveit őrszemmel már régen kisérvén, s ez okból pillanatig sem késett, hogy a magyar haza s protestánsok vallásszabadságára szánt halálos ütést visszanyomja. Bethlen azt, hogy a bécsi udvar az ő megbuktatására minden kigondolható eszközt megkisérlend, kétségbe sem vonta; hogy őt a , porta előtt mily színben festi, s neki hogy ágyaz, nagyon is jól tudta; sőt még arról is volt tudomása, hogy a bécsi kormány, csakhogy a
