Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

felhőből szórta villámait a jogaikhoz békésen ragaszkodó protestánsokra s velők a legmostohábban bánva vesztökre tört, csakhogy e nemtelen tette által a bekövetkezendő császárválasztásnál a katholika választó fejedelmek kegyét maga számára megnyerhesse s biztosíthassa. Stajerhonban, Karinthia-s Krajnában meg a protestánsok ellen Ferdinand főhg dühöngött s azok kiirtásán, előre kiszámított terv szerint minden kigondolható eszközökkel élve dolgozott, és sajnos, czélt is ért. Épen ily vermet ásott a protestánsoknak osztrák tartományokban Khlesl a bécsi érsek s minister; Magyarhonban sátán eszközeiként működtek Forgách, az esztergomi érsek prímás s Pázmán Péter, a jezsuita. A horvát tartományi gyűlésen meg az ottani bán, egyetértve a zágrábi püspökkel, oda nyilatkoztak, hogy ők inkább készek a magyar koronától elszakadni, mintsem a magyar kormány alatt tartományukat a lelket ölő Luther tanaival megmételyeztetni engedjék. E mostoha sorsban minden protestánsnak szeme Thurzón, a nádoron függött, mindenki a protestáns élethajó e veszélyből megmentését ő tőle várta, ő volt a közremény horgonya. De ki is oszlathatta volna el a protestánsok lelkére nehezedett sűrű ködöt - más, mint a napmeleg keblű Thurzó, a lángesze s hazaszeretete miatt köztiszteletben élő nádor ? * Legnagyobb baj volt, hogy a protestáns egyház még ez időben nem volt rendezve, mi az önvédelemnek nem kis hátrányára szol» gált. A protestáns egyházi községek katholika egyházi törvényhatóság alatt álltak, katholika papoknak szószéki jogért adót fizetni kénytelenítettek, s katholika püspökök felügyelete alá tartoztak. Könnyen elképzelhető, mennyit kellett a protestáns híveknek ezen esküdt elleneiktől szenvedniök, s a püspöki egyházlátogatások alatt mennyi keserű gúnyt elnyelniök, s mily ébren kellett a sok cselszövényes kisértetek miatt résen állniok. Hány egyháznak, hány protestáns családnak s egyesnek kellett a katholika püskökök látogatási szent buzgóságát ezüst s aranyba foglalt könyükkel megvásárolniok, mérsékelniök. A protestáns hívek sorsa hasonlatos volt ez időben az Aesop báránykaéhoz, kit a farkas, hogy a báránykát felemészthesse, aklából anyja tejénél sokkal ízletesebb, erősebb, húsos ételekkel kiédesgetett. E nyomasztó sorsnak tehát mentől előbb elejét kellett venni, s az egyház belsejébe furakodott férget el kellett takarítani. S ehez Thurzó erélyesen hozzá is látott, s oly czélból, hogy az egyház ma-