Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

Bouquoi pedig nem élte túl. Amazt szélhűdés érte, imez a csatatéren maradt. Az egész tábor és ebben huszonöt ágyú jutott Bethlennek birtokába. A hadiszerencse ilyetén fordulata az országban, az ügyek ujabb bonyolódása a többi tartományokban, Ferdinándot is hajlandóvá tették már a békülésre. Az egyezkedés helyéül Nikolsburg tüzetett ki, hová mind a két fél elküldé a maga megbizottait, s itt végre elég hosszas vitatkozás után a béke csakugyan megköttetett. Ezen békekötés pontjai utóbb a soproni országgyűlés által megerősítettek. Egyik főbb pontja ennek az volt: „hogy Ferdinand a magyar rendeket újra kegyelmébe fogadja, s az országlásának kezdete óta ellene történteket megbocsátja, az ország törvényeit, kiváltságait, vallásszabadságát, valamint ezek a bécsi békekötésben az 1608,-diki koronázás előtti s utáni törvényczikkelyekben, s az általa királylyá választatásakor elfogadott alkupontokban előadvák, megőrzi." Egy másik : „Bethlen lemond a királyi czimről, a koronát s az ehez tartozó egyéb ereklyéket, a Dunán túl és innen általa elfoglalt megyéket, városokat, erősségeket visszaadja." Bethlen megtartotta szavát. Hadait kivonta az ország ezen részéből, — a koronát, a hozzátartozó díszjelvényekkel együtt, Kassán átszolgáltatá Ferdinand küldötteinek : de Ferdinand részéről a nikolsburgi békekötés sok részben ismét csak irott malaszt maradt. A vallásszabadság ellen újra merültek fel szomorúnál szomorúbb események, melyek az óhajtott békét ugy szólván lehetlenné tevék. Ezen időre esik az is, hogy Bethlennek első hitvese meghalálozván, ő ujabb házasságra szándékozott lépni, s ez által is erősíteni a maga hatalmi állását. Ferdinand valamelyik leányának kezét kérte meg tehát, még pedig azon hozzátett megjegyzéssel, hogy ez esetben kész lenne, vallását megváltoztatva, a római egyház kebelébe térni át. Kérelme megtagadtatott. Követei tehát a berlini udvar felé folytaták utjokat, s Brandenburgi György húgát, Katalint, kérték meg urok számára. Még azon ősszel meg is történt az eljegyzés. A nászünnepélyt azonban nemsokára ismét harczi zaj váltotta fel, mely azonban részint a török hadak lázongó magaviselete, részint a szövetséges német fővezérek egymással meg nem férhetése miatt, Bethlenre nézve kétes