Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

lése ott érte el tetőpontját, azután meglehetős gyorsasággal, meglehetős hanyatlás következek. A magyarországi rendek május végén nagy számmal egybegyűltek Beszterczebányán. Követet küldött a lengyel király is oda, a rendeket békére intendő; követet a csehországi küzdő párt, Bethlennél segélyt sürgetendő; legtovább késtek Ferdinand küldöttei. Az első küldöttség azonban, David Pál, Teuffel György és Laminger Farkasból álló, kinyilatkoztatta, hogy a császár részéről ő utánuk még egy másik bizottság is fog megérkezni, a római császár szándékait határozott alakban kijelentendő. Bethlen hihetőleg attól való féltében, hogy e késedelem a másik fél részéről csak időnyerés akar lenni, kinyilatkoztatávégre mintegy másfél hónapi ott időzés után: ha Ferdinand követei még tovább is késnek, Ő a gyűlést dolgavégezetlen eloszlatja. S igy a császár megbízottjai: Collalto Raimbold, Cziráky Mózes és Ferenczfy Lőrincz július végével csakugyan megérkeztek Beszterczebányára. Feszült várakozás állott be. Augustus l.-ején történt az első nyilvános gyűlés. A gyűlés színhelyén az erdélyi fejedelem számára mennyezetes trónszék volt készítve. Midőn a császár biztosai beléptek, Collalto tábornok kardot rántott, s igy kivont fegyverrel foglalá el a díszhelyet császári urának nevében. „Ugy kell! — kiáltanak a ferdinandpártiak — viseljen gondot ő felsége méltóságára!" Bethlen nyugodt maradt. Midőn az illető megbízott a császár és király előadásának olvasásához fogott, Erdély fejedelme leemelte fővegét, és a királyi leiratot fedetlen fővel hallgatá végig. A királyi előadás nem volt olyan, hogy a teljes kiegyezkedésre alkalmas eszközül szolgálhat vala. Ferdinand küldöttei mit sem akartak hallani arról, hogy a cseh-morva ügyek a beszterczei gyűlésen intéztessenek el, mi a magyarokat, mint emezek hű szövetségeseit, a legnagyobb mértékben felingerié. S bárha Ferdinand egy ujabb tudósításában némelyeket változtatott is: részint, mivel az ujabb leiratban Magyarország rendéi a király vasallusai és jobbágyainak neveztettek, részint mivel kimondatott, hogy a csehországi ügy fölött a német birodalmi gyűlés határozand: a kiegyezkedés úgy szólván lehetlenné