Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

a cseh-morva protestáns rendekkel, s akkor indult támadására azon félnek, mely tőle segedelmet reménylett. Augustus 18-dikán indítá útnak Hatvány Istvánt követűi a cseh-morva szövetséges rendekhez, tudósítván azokat levélben és szóban, hogy september folytában Morva szélén leend, s azért óvakodjanak addig minden nevezetesebb egyezkedéstől. Ugyanekkor levelekben tudósítá a megyéket, „Querelae Hungáriáé" czimű iratban pedig a világot, támadásának okairól. September 20

1-dikán ünnepélyes bevonulást tartott Kassába. Itt találta a Ferdinánddal szövetséges lengyel király levele, ki Őt ebben békére inti, s „egyebek között szemére veti, hogy bár a magyarok közül kevesektől pártoltatik, még is már a királyi czimet bitorolja." „E vádat — irja Horváth Mihály*) — Bethlen utóbb, Variból, oct. 7-ikén kelt válaszában egyenesen visszautasítja, egyszersmind támadása okait és czéljait is fejtegetvén. „Tudja meg Felséged — irja egyebek közt — hogy egyáltalában nem vagyok képes oly szemtelenségre, hogy szabad országban, a rendek jogai és szabadságai sérelmére, erőhatalommal keressem az uralkodást, kivált most, midőn a jövendő kor tanúságos példájára, egész Cseh- és Magyarország fegyvert ragadt Ferdinand király ellen a hatalommal viszSzaélése miatt. Hogy mennyienhivtak meg e mozgalmak lecsöndesítésére, nyilván való abból hogy a Dunáninnen Pozsonyon kivűl egy vár egy megye, egy úr sincs, ki velünk ellenkeznék; s nem is annyira mi, kiket szabad akaratból hivtak meg, mint önmaguk fogják vallási s más egyéb szabadságaikat visszaszerezni. A bécsi békekötés — úgymond tovább — az osztrák ház hét tartománya által biztosítatott, s akkoron ezek szoros szövetségbe léptek a magyarokkal. Most, ama békéért kezeskedett tartományok oly súlyos háborúval nyomatnak Ferdinand király által, hogyha nem gyám olítatnak, le fognak győzetni; tudjuk pedig hogy el van határozva, hogy azután a magyarokkal még keményebben bánjanak el. A miben továbbá a csehek, morvák, szilézek s osztrákok a felséges uralkodó ház ellen panaszkodnak, hogy t. i. templomaik elvétettek s lerontattak, jövedelmeik lefoglaltattak, mind erre nézve még több a magyarok panasza. Tudva van, hogy a lelkipásztorok száznál sokkal több templomból kiűzettek ; hogy az utósó pozsonyi gyűlésen az esztergami érsek és a királyi sze*) Magy. Tört. III. köt. 527. 1.