Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

felsőtábla legjelesebb r.kath. tagjai szellemi síkra szálltak, hogy a vallási viszonosság elve minél szélesebb alapra legyen fektetve. „A szőnyegen lévő tárgynak tökéletes elrendezése, azon szellemben elrendezése, mely a keresztyén vallásnak alapja, t. i. a kölcsönös szeretet, sok áldást fog hozni hazánkra" — monda gr." Széchenyi István.—„Valamint felfüggesztése vagy félszeg elintézése, azt hiszem, minden tekintetben csak felette káros következéseket szülhet. Valamint a tövis, melyet ha apródonként húznnk ki a testből, a sebet begyógyítani nem engedi mindaddig, mig csak egészen ki nem vétetik ; igy vagyunk a kérdés alatti vallástárgyban is az előhaladás kivánatával, ez addig meg nem szűnik, mig tökéletesen ki nem elégíttetik." Az élénk helyeslésnek kiváló jeleivel fogadtatok b. Eötvös József beszéde, ki mint 26. éves tagja a főrendi háznak, először lépett fel e téren, hogy ezentúl nemcsak mint jeles költőt és irót, hanem mint kitűnő államférfiút és ünnepelt szónokot is tisztelje és ismerje hazánk. „Az egész előttünk levő tárgy elhatározása"—monda e jelesünk — „csak e két kérdésnek megfejtésétől függ: l.-ör valljon a KK üzenetében előadott kivánatok a kath. hitvallás lényegével ellenkezésben állnak-e? 2.-szor ha nem, hasznos-e azoknak elfogadása az országra, mint egészre nézve? — A kath. hitvallás lényegéhez tartozik az, hogy szabadon folytathassa oktatásait, hogy szent kötelességének teljesítésében senki által ne háborgattassék, hogy oktatás által szabadon terjeszsze hivei számát, de az, hogy hiveit privát szerződések által szaporítsa, hogy egy szenvedélytől el ragadott férfi, midőn házasságra lép, csak azért, hogy czélját elérhesse, születendő gyermekei vallásáról szerződést kössön, ez a kath. hitvallás lényegéhez nem tartozik, ez a kath. anyaszentegyházra nézve fontos csak akkor lehetne, ha annak magas tekintete hivei számától függne, nem oktatásának tisztaságától s nem czéljainak szentségétől."— S midőn a szónok azon kérdést fejtegeti, nem következnék-e a reversalisok megszüntetéséből haszon az országra nézve, így végzi beszédét: „Az 179% : 26. törvényczikk többet adott reformált hontársainknak, mint hogy egyenlőséget ne reménylhetnének, kevesebbet, mint hogy azzal megelégedhetnének. Sérelmek támadtak, vallási viták tölték el országgyűléseinket, vallási viszálkodások az országot egyik határától a másikig, s az egyes polgárok, kik véleményeikben különváltak, eltávoztak egymástól érzeményeikhen is. Lehet-e nagyobb érdeke