Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

kerületben, ugy itt is, minden protestáns hallgatva ült, az egyháziak saját sorsosaikkal vívának"— mondja Kölcsey. — „És mondhatni szép nyilatkozások történtek, mik Europa legvirágzóbb népének is diszül fogtak volna szolgálni. Vetekedve keltek fel a követek egymás után, — vetekedve mondák el a legtisztább, legjózanabb, a felekezetek közeledését leginkább segito gondolatokat." Azon kath. követek közül, kik ezen országgyűlés folyama alatt, mint a vallásszabadság lelkes buzgó védői leginkább kitűntek, a vezérszónokon, Beöthy Ödönön, kivül a többi jeles között nevezetesbek: Balogh János és Majthényi László, Barsnak két követe, — a keresztyén szeretet példányképe vagy, mint neveztetek „örök igazság" Bezerédy István, Borsiczky István, Niczky József, a baranyai Siskovics József s követtársa Répásy Lipót, — b. Perényi Gábor ugocsai és a különben nem az ellenzék soraiban küzdő Császár Sándor temesmegyei követek. — Ezen vitákban lépett fel az érzelmek nagy szónoka Klauzál Gábor, valamint később, midőn Deák Antal a zalai követségről lemondott, — a helyébe választott testvéröcscse Deák Ferencz, országunk bölcse és büszkesége. A követi kar prot. tagjai között kiemelendők : a mint költő, tudós, státusférfiu egyiránt jeles és kitűnő Kölcsey Ferencz (szatmári), id. Pázmándy Dénes (komáromi), Palóczy László (borsodi), Prónay János (nógrádi), Bernáth Zsigmond (unghi), Radvánszky Antal zólyomi követek. Ezek azonban a vallásügy első vitáit csak hallgatva kisérték, mint idéztük Kölcseyből. A protestáns követek csak akkor vegyültek a vitatkozásokba, midőn a főrendi tábla kedvezőtlen válasza a vallási törvényjavaslatra megérkezett. A kath. érdekeket mesterileg védte a lángeszű Lonovic s József, egri kanonok, nyugodt, finom, szélestudományu előadásával. Ő ugy' szólván egyedül állt e téren, a hol annyi jeles ünnepelt tehetséggel szemben a népszerűtlen ügyet támogatnia kellett az alsóháznál. Febr. 21.-én az országos ülésben főkép az áttérés pontja felett folyt a tanácskozás. És ezen napi tárgyalás viharossá, zajossá, szenvedélyessé lett az által, hogy Tagen János, nagyváradi prépost, meghazudtolá Beöthy szavait, miket utasítása, értelmében elmondott.—„Mindaddig" — mondja Kölcsey — „mig az egri kanonok Lonovics, vagy a fehérvári Mayer szólottak, nem volt semmi baj. Amaz rhetori simasággal és fordulatokkal tudá észrevételeit közleni, emez pedig mindig valami