Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

leendő figyermekeit előre lekötötte, hogy azok akarva nem akarva a r. kath. vallást kövessék, következőleg abban neveltessenek is. Eltekintve azon kérdés taglalásától, illő-e, szabad-e, lehet-e ? a szabad lénynek igy előre lekötni, mintegy árúba bocsátani halhatatlan lelkét, — lekötni, megszorítani eleve szabad akaratát, fejlődését és gondolkozásmódját, hogy ott keresse lelki üdvét és boldogságát, ahol azt később érettebb fejlődése és meggyőződése után talán nem találhatja; már magában az államra nézve is veszélyes volt ezen elv és eljárás, mert a családi élet szentélyébe behatva és avatkozva, annak csendét, békességét és nyugalmát megzavarta. Mert ha az apa később higgadt megfontolás után megbánta tettét és gyermekeit az adott reversalis ellenére saját vallásában akarta nevelni, a gyermekek ez esetben erőszakkal, karhatalommal ragadtattak ki karjaiból, minek példáit láttuk a puchóvölgyi lakosokon, de láttuk és tapasztaltuk többször a Bach kényuralmi rendszer alatt, sőt 1867.-ben is hasonló esetben járult kérvényével az országgyűlés elébe egy szombathelyi apa. — Ha pedig találkoztak szilárd jellemű férfiak, kik nem voltak bírhatók a reversalis aláírására; a r. kath. egyház ekkor megtagadta tolok az áldást, és vagy kénytelenek voltak odahagyni szivük választottját, vagy éltek többször esketés, — egyházi áldás nélkül, úgynevezett vadházasságban, mivel a vegyes házasságoknak esketésétől a protestáns lelkészek el voltak tiltva. Valamint a vegyes házasságokkal, ugy az áttérési esetekben is gyakran a visszaélések szomorú példái fordultak elő. — Az 179%. 26. törvényczikk 13. pontja szerint, ha valaki a katholika vallásról valamelyik evangélikus vallásra áttérni akar, nehogy ezen áttérés vaktában történjék, az ily esetek ő felségének feljelentendők lesznek. — A törvény betűje itt is csak irott malaszt volt. Az 1803. apr. 5.-én kelt kormányi rendelet meghagyja: hogy az áttérni szándékozók még a királyi engedelem és jóváhagyás elnyerése után is még hat heti oktatás alá vessék magukat valamely r. kath. pap előtt, különben az áttérés érvénytelen. Mi származott ebből, mi volt e rendeletnek következménye? Az, hogy a r. kath. pap látván az áttérőnek szilárd és hajthatatlan akaratát, mely nem tágít, melyet az ő oktatásai el nem tántoríthatnak szándékától, midőn már az öt heti oktatást kiállotta és kitöltötte, a hatodik hétben elkergette magától, — és a szegénynek újra kellett kezdenie a leczkéket más pap előtt, és ez így ment évekig, — gyakran