Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv
tiltja, hanem a köz és magán hivatalviselés képességétől is megfosztja, eltöröltessék. Az alsóház rendéinek nagy többsége helyesléssel fogadta ez indítványt, s azonnal kivánta volna törvény által orvosolni a bajt. De a követi kar ezen jóakarata megtört és meghiúsult a felsőház makacs ellenzésén, hol is a r. kath. főpapság — szám szerint mintegy 30. — hevesen ellenszegült ily törvény hozatalának. — Találkoztak ugyan itt is egyes lelkes szóvivői és bajnokai a lelkiismereti szabadságnak, kik között különösen b. Vesselényi Miklós tünt fel ragyogó s a reactiót kérlelhetlenül elitélő szónoklatával; azonban a felsőtábla nagy többsége hasonló volt a még kemény jégtáblához, melyet a tavasz melege, a korszellem melegito sugarai még meg nem puhítottak. A mágnások, a magyar haza született törvényhozóinak nagy száma ez időben nem bírta a haza nyelvét, idegen földön élt, tartózkodott — idegen nyelven szólt és beszélt. Az alsóház nem volt ugyan megelégedve a főrendek válaszával; de látván különben is, hogy az országgyűlés befejezése küszöbön áll, — tapasztalván azt is, hogy a társországok követei utasításuk értelmében saját önkormányzati jogukra hivaíkozva, ellentmondtak oly törvényes intézkedésnek, mely birtokjogot és hivatalképességet biztosít a protestánsoknak Horvát- Tót- Dalmátországokban, — az ügyet elejtette s jövő országgyűlésre halasztotta. Ha tehát ezen első felszólamlás eredménytelenül hangzott is el; azonban mindenesetre első lépés és előkészület volt mintegy a nagy műhöz, s annyi eredménye volt mégis a nógrádi indítványnak, hogy Horvát- Tót- Dalmátországok rendéinek szűkkeblű utasítása általános megütközést és roszalást szült, s azon jogos remény nyilvánult az országgyűlésen, hogy jövőre keresztyénibb szellemű utasítással láttatandnak el a társországok követei. És ha tekintetbe vesszük, hogy ezen rövid vallásügyi tárgyalás által a nemzet figyelme e tárgy felé fordult, hogy ez által a valláskérdés az ország többi sérelmei és elintézendő tárgyai közé fölvétetett: nem tagadhatjuk el annak horderejét és fontosságát; — s már csak azért is nevezetes ezen vallásügyi tárgyalás, mivel ezen században ez volt az első, mely felmerült a magyarhoni országgyűléseken, mivel itt látjuk kezdetét azon gyakran heves és szenvedélyes vitatkozásoknak} melyek a főrendek SZÍVÓS ellenzése miatt, de az alsóház annál komo12*
