Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

Bocskay István az alkotmányos szabadság s ez által a protestánsok jogai mellett is fegyvert ragadott és sikerrel hadakozván, megköttetek a bécsi békekötés 1606.-ban, mely a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosítá. IL Ferdinand mint a jezsuiták növendéke, a protestáns egyház határozott gyűlölője és üldözője lévén, miután a bécsi békekötés pontjai meg nem tartattak; Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem, fegyverhez nyúlt, s győzelmesen nyomulván előre, létesült a békekötés Nikolsburgban 1621.-ben, hol a protestánsok vallásszabadsága újra biztosítva lőn. III. Ferdinand uralkodása alatt meg nem szűnvén a törvénytelenségek és a protestánsok üldöztetései, Rákóczy György, erdélyi fejedelem, ismét fegyvert ragadott és létrejött a linczi békeköés 1645.-ben, mi által a protestánsok teljes vallásszabadsága megint megerősíttetek. A békekötések pontjai azonban meg nem tartattak. — A protestáns egyházra a legszomorúbb korszak következett be I. Leopold alatt. Nem volt Bocskay, Bethlen, Rákóczy, ki védelmére kelhetett volna. De eljött Ambringen Gáspár s vele a vérengző Karaffa, az eperjesi hóhér. A protestáns papokon a gályarabság lánczai csörögtek, — a templomok elvétettek, — Karaífa felállítá Eperjesen a vérpadot — az üldöztetés tetőpontra hágott. — És amidőn 1687.-ben a protestáns küldöttség elmondá panaszait Hocher birodalmi kanczellár előtt, — így nyilatkozott: Ha ezen üldöztetéseket csak tiz napig tűrtétek volna, bámulandó türelmetek; dehogy tizévig viseltétek — ez minden türelmi fogalmat felülmúl. Megfogyánk a nehéz szenvedések és irtó üldöztetések alatt — apáink buzgósága és kitartó hitének köszönhetjük, hogy végkép ki nem fogyánk. Ború után derű következett. — A korát szellemével túlszárnyaló II. József türelmi parancsára csakhamar II. Leopold igazságszerető fejedelem alatt a bécsi és linczi békekötések alapján létesült az 179% 26. törvény czikk, —mely, hanem is adá vissza mindazt, a mit a bécsi és linczi békekötések biztosítottak, a teljes vallásszabadságot a protestánsoknak, — de mindenesetre— amint egy részről fényes tanúbizonysága volt II. Lipót igazságszeretetének; ugy más részről az akkori idők viszonyaihoz mérve nagy nyereség volt ez a protestáns egyházra nézve.