Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VIII. Gyászlapok a magyar protestáns egyház mult századi történeteiből. Hatvani István után Révész Imre, toldalékkal Fabó Andrástól

tották, a békével tovahaladó katholikus bucsúsokat a nélkül, hogy ezek arra okot adtak volna, különféle ártó eszközzel felkészülten, több oldalról egyazon pillanatban bőszültekként undok zajgás és káromlás közt megrohanták, a processióra összegyűlt katholikus népet a császári királyi legfelsőbb hatalomból oda rendelt térito pappal együtt a város határain vakmerően túlkergették, sok megfutamodott katholikust üldözve megvertek, megsebesítettek, megvéreztek, némelyeket a Rima folyóba, életöket veszélyeztetve, dobtak és, mi a legfőbb, a teremtő isten, ő szentséges fölsége fönséges személye, a katholikus vallás és ennek követői ellen borzasztó káromlásokat és istentelen átkokat dőre szájjal szórtak: e vakmerő kihágás bűnével pedig nemcsak a zavargásba bonyolódott egyes személyek, hanem inkább maga a városi tanács és papok, a kiknek kormányzatától kellene függnie az alárendelt népnek, végre az egész helvét vallású városi község — a tiszti vizsgálatoks periratokból világosan kiderülvén hallgatag összeesküvésük bizonyítványai — egyetemben terhelve volnának. Ez okból valamint e kihágás nemcsak a zavargásba bonyolódott egyes személyeknek egyenként, hanem főleg a tanácsnak, papoknak és az egész helvét vallású városi községnek általában méltán számítandó be: ugy ez, valamint a zavargásba bonyolódott egyesek méltó büntetéssel példásan lesznek megfenyítendők. Mivel pedig a rimaszombati hálátlan lakosok eddig merő császári királyi kegy- és kegyelmességből azon föltétel alatt tűrettek az egykoron katholikus templom és a helvét vallás nyilvános gyakorlatának birtokában, hogy azt a királyi parancsok szigorú teljesítése mellett és az uralkodó orthodox vallás sérelme nélkül további királyi tetszésig nyugton és békével használhassák; Ők pedig nem hogy békét és csendet ápoltak volna, hanem minden, a katholikusok részéről adott ok "nélkül, különösen az orthodox hit fékezhetlen gyülölésébŐl, császári királyi határozott kegyelmes rendeletek ellenére, a közbékét feldúlva, az áhítatosan egybegyűlt katholikus népet ütve, megvérezve városuk egész határából csúfosan kikergették, azonfölül teremtő istenöket, országuk törvényes uralkodóját s az egész orthodox uralkodó vallást istentelen szájjal szidalmazni nem iszonyodtak s ez által a tanács, a papok és az egész helvét vallású városi község tűrt szabad vallásgyakorlata törvenyeit vakmerően áthágva, e részben magát további császári királyi kegyre méltatlanná tette.