Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

„Natus in exilio, denatus in exilioque." (Számkivetésben születtem, számkivetésben haltam is meg) Gondos szülői mindjárt zsenge gyermekkorában elkezdték fogékony lelkét művelni, és miután a tanulást Szobotiston kezdte volna, ugyanannak folytatása végett előbb Illavára, hol Major Pál, utóbb Trencsinbe ment, hol H o 1 v a j d t György voltak tanárai. Hornyánszky Victor *) azt is említi, de a forrás megnevezése nélkül, hogy Krman Divék-Újfaluban is tanult. Vájjon nem hibásan csúszott-e be ez adat ? Nem azon körülmény szolgáltatott-e rá alkalmat, hogy Krmanunk Divék-Ujfaluban 1685-ben Tarnóczy Márton superintendenst, de nem mint tanuló, hanem már mintmosóczirector parentálta ? Ez adat első pillanatra, más forrásokkal összehasonlítva, tévesnek látszik. De ugyanazon mű 273. lapján újra történik rá hivatkozás. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy 1673-ban horyátok közeledtek Turolúka felé, mindent lekaszabolva, a mi eléjök került, a marhát elhajtva, a házakat leperzselve. Krman atyja az erdőkbe menekült előlök, s ekkor könyvtárát is elrabolták. Egy ideig Szadleczen, utóbb Klenóczon tartózkodott. Azután pedig Divék-TJjfaluba ment, hol fia akkor tanult. Ha Krman, mint láttuk, 1663-ban született, ekkor tiz, vagy ha atyjának bujdosása, mint valószínű, több hónapig tartott, legíolebb tizenegy éves lehetett; és igy divéki tanulása az Illaván tanulást megelőzte volna. Elkészülvén akép a hazai tanintézetekben a felsőbb tudományokra, Boroszlót látogatta meg, hol különösen Haucke Márton volt tauára. Innen Lipcsébe költözött, hol Scherzert és Alberti Bálintot hallgatta. Végre, mint tőle várni lehetett, fölkereste a reformatio bölcsőjét, Wittenberget, hol hasonlókép a legjelesebb tanároknak volt szorgalmas hallgatója. Mielőtt a tudományok itteni csarnokától elbúcsúzott volna, 1683-diki octoberben Deutschmann alatt dicséretesen disputált „a lelkészek hivatásáról." A visszatért 20—21. éves szépreményű ifjút hazája örömmel fogadta, mert már 1684-ben Illaván tanár volt, hol nagy buzgalommal kezdte oktatni a rá bizott ifjúságot. De a kor a legnemesebb törekvéseknek nem kedvezett. Krm an is kénytelen volt alig kezdett pályá*) B eitrage zur Geschichte evangelischer Gemeinden in Ungarn, Von Victor Hornyánszky. 78.1..