Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

volt) *) 1675. dec. 10-kéii Drezdában kelt levelében ő felségét, Leo­pold császárt, lelkére beszélvén, hathatósan kérte, bocsátaná a foglyo­kat szabadon **) — bocsáttattak el. ***) • Buccariban üldözőik nj meg uj kinzási tervekben kimeríthetleuek lévén, hajlandók leszünk kimenteni, ha tízen hitöket elhagyták, f) Há­rom helv. testvér, u. m. Tökölyi István dobóczi (Grömörm.), Szentkirályi András, zsipi (Gömörm.) és Szendrei György, baloghi (Gömör és Kis­Hontm.) még azelőtt halt vala el, kiket testvéreik a 88-dik zsoltár el­éneklése mellett takarítottak el. — Eképen már kevesen maradtak hátra, de kiknek sorsuk annál szomorúbb lőn. Fogaik kiestek és — mondhatni, még élőkorukban indultak rothadásnak. Végre már maga az isten az egekben sem nézhette tovább e vér­tanúk nyomorúságát, és megváltót küldött nekik Kuyter Adorján Mihály németalföldi tengeri táborszernagy (admirál) és annak helyettese de Haen János aladmirál személyeiben, kik kormányuktól parancsot kap­ván, tovább is a középtengeren maradni, hogy a németalföldi álla­mok hajóseregével a spanyol koronának szolgálnának, Nápolynak irá­nyozták utjokat. Ugyanis még azelőtt Weltz György, gazdag és tekintélyes nápo­lyi polgár, testvérével Fülöppel együtt, a szegény foglyokon szánakoz­ván, Őket látogatta, vigasztalta és saját asztaláról küldött ételekkel enyhitett sorsukon; néha pénz-és ruhanemüekkel is látta el. Megaján­dékozta a börtönőröket; — Stahrenberg ausztr. tábornokot pedig gyakran vendégül hívta magához, hogy segitségével kieszközölje azok­nak szabadulását. És már közel volt hozzá, hogy fejenként 100. darab aranyért, melyeket Weltz kifizetni kész lett volna, szabadon bocsáttatnának. **) Sőt ezek ösztönözték Ruytert is a nemes tett végrehajtására. Hasonló érdemeket szerzett magának a szerencsétleneknek sorsa *) Ribini. II 467—472.. **) Ribini II. 473-475.. ***) Fabó-Schmal II. 257. Dimissi: Joh. Rimaszombathy, minister soltó­ensis. Samuel Tatai, pastor eccl. tornallyensis. Steph. Szentpótery, minister eccl. 8Ímonyiensis. Steph. Ladmóezy, minist, eccl. serkiensis. His addeobsidem vene­tianum, Steph. Beregszászy, ministrum hanvaiensem. t) Fabó-Schmal II. 247. Merle d'Aubigné 266.. tt) U. o. 267. Fabó-Schmal II. 260. 261. 262..

Next

/
Oldalképek
Tartalom