Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

legengedelniesebb helv. és ágost. hitv. elfogott papok és tanárok, kik 6. várban, u. m. Leopoldvárában 35, Sárváron 15, Berencsen 5, Kapuváron 7,Eberhardon 6, Komáromban 3-man fogva tartatunk," kivehető, hogy ez időtájban mind a két hitfelekezet vértanúi annyira megfogytak, hogy összesen már csak 71-en voltak. — Lehet, hogy e kebelrázó esedező levél meghatotta Leopold szivét, és támogatva külföldi hatalmak közbenjárása által, lassanként megérlelte benne a szándékot, kegyesebben bánni ezen áldozatokkal. Ez üldözések hire azonközben lassanként annyira kezdett terjedni a hazában, hogy Kellió méltán aggódott, mi tevő legyen, ha e kinzási gazságai mind napfényre kerülendnének ? Kis időre tehát enyhébben kezdett a foglyokkal bánni, s ez úton aláírásaikkal ellátott bizonyítványt sikerült neki tőlük kicsikarni, melyben elismernék, *) „miszerint hű gondoskodás- és ápolásban részesülnek, a nekik küldött pénzösszegeket és tápszereket kezökhez vették és az Őket látogatni akaróknak szabad bejárás engedtetik". Azonban alighogy ez, mit szegények sorsuk enyhithetése reményében magukról kiadtak vala, kezében volt; csakhamar újra kezdte folytatni előbbi embertelen kinzási modorát! Miután eképen tiz hónap hosszat súlyos börtönökben sinlődtek, sorsuk valahára más, de még szomorúbb fordulatot vőn. A hitéhez hű maradt három, Komárom várában fogva volt pap, kik időközben Leopoldvárába vitettek volt, 1675. márcz. 18-kán még más harminczhárom bajtársakkal együtt titkos ajtón a várból kibocsáttatván, egy Olaszországba rendelt, 400. lovas- és gyalogkatonából álló csapatnak adattak át. Minden kísérlet meg volt téve a vértanúkat hitökben megingatni és még sem sikerült vala: ez boszantotta az üldözőket. Még hátra volt a gályarabság, melylyel szegények már azelőtt fenyegetve voltak. Ez időre esik t. i. a Messinában kitört forradalom; a császár pedig (1700-ig t. i. a Habsburg-család egyik ága birta Spanyolország koronáját, Nápoly és Sicilia pedig spanyol felsőség alatt állottak, és csak II. Károlyban halt ki Spanyolországban a Habsburg-család, a *) Egészen azon jellemtelen embertől függvén ezen szerencsétlenek, nem tartották tanácsosnak , kissé javított helyzetüket azon bizonyítvány megtagadása által roszabbra változtatni, és kiadták azt. Hist. dipl. 79. 80. Fabó-Schmal II, 252. Merle d'Aubigné 262..