Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

rükkel akarják megtartani, a tőrök császárnak akarnak adózni, egy szív egy lélek lenni az erdélyi fejedelemmel. Jó lenne, ha az erdélyi fejedelem minden lelkészhez ima, hogy arra készitsék el a népet, az ev. rendek megtették a magukét stb.. Az evang. lelkészek országszerte megnyervek az ügynek; az ausztriai, morva, cseh és sziléz atyafiakkal folyton foly a közlekedés; hogy a szószékről elő kell készíteni a népet stb.. *) Gyanúsak voltak magok a levelek, a mennyiben titkos betűkkel voltak írva, s ere detiben soha fel nem voltak mutathatók, —meg sem volt nevezve bennök senki sem; sőt még magában az is kétségbe vonatott, élt-e valaha Vitnyédy, s nem volt-e költött név?! Az idézett evang. lelkészeknek s tanároknak semmi öszszeköttetésök sem volt vele, sőt még nevéről sem ismerték őt, a miért is koholtaknak állították azon leveleket, vagy legalább olyanoknak, melyekhez nekik semmi közük nem volt **) Alapíttatott a vád azonkívül a budai basa némi, kétségkívül eltorzított közleményére,***) mely szerint ötvenezer tallért ígértek volna neki, ha minél több'pápista lelkészt igyekszik elfogni. A vádlottak koholtnak állították valamint Vitnyédy leveleit, ugy a basa által Komáromba küldött irományt. Ok vétkesek, igen, ha vétek, nem katholikusnak lenni! f) Ügyök védésére adattak a vádlottak mellé Szedeki Ferencz, Heiszler Menyhért Ferdinand és Szalontai István, kik a pártütés vádját oly világos bizonyítékokkal hárították el a vádlottakról, annyi igazságszeretet- és lelkességgel bizonyították be, hogy a vádlottak sem ő felsége, sem a haza ellen legkisebb hűtlenséget sem követtek el, sőt hogy a forradalom keletkezése inkább a rom. kath. nagyurak, sőt magától a prímástól Lippai Györgytől vette volna eredetét, hogy még a törvényszék két kitűnő tagjának, gr. Forgách- és gr. Szécsinek volt annyi bátorsága és igazságszeretete, az idézett vádlottakat a párt*) Lásd mind a két levelet ; Kurzer und wahrhaftiger Bericht, 48—51. Szalay László : Magyarorsz. tört. V, 162. 163., hol azonban a második levél költe még löő8-ra vau téve. Merle d'Aubigné p. 255. 266.. **) Ezen levelek alaptalanságáról Fabó-Schmal II, 237 ss. f

Omnes eruditi hungari, ne roinano catholicis exceptis, supposititias has Vitnyédyi epistolas et deriserunt antehac et detestantur adhuc, etc.. ***) Szalay László Magyarorsz. tört. V, 163.. f) Szalay László, u. o..