Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

ügyigazgató által sept. 26.-kán az érseki palotában ellenök emelt vád következőket foglalt magában: „Nemcsak a katholikusokat általában, hanem névszerint az uralkodó ház összes tagjait is bálvány-imádóknak czímzik; hogy a szenteket, a boldogságos szüzet, magát a feszületet is gyalázó kifejezésekkel illetik; hogy gúnyiratokat kovácsolnak; hogy zavarokat és lázadást idéztek elő; hogy Petróczyt és társait támogatták; hogy a császár külelleneivel ármányt szőnek; hogy a szószékről izgató beszédeket mondanak a néphez; hogy tehát, mint az isteni s a földi felség sértői, büntetést érdemelnek. A törvényszéktől halált várhattak magokra." *) Több, Szalaynál nem érintett pont volt még: hogy királyi férfiakat és kanonokokat ütlegekkel bántottak, császári ministerek halálra ítélése felett értekeztek, a törökökkel leveleztek, külhatalmasságokhoz követeket küldöttek, a bujdosókhoz csatlakoztak fegyveresen, a töröknek és bujdosóknak katholikus papokat eladtak, kilencz kath. papot kegyetlenül meggyilkoltak, a törököket segítették Fülek vára bevételében, Szeniczen, Tura-Lúkán és Miaván pártütést idéztek elő, az oltári szentséget r. kath. templomokban lábbal tapodták, a sz. edényeket ellopták és a sz. misemondó ruhákból zászlókat csináltak stb. stb., Szóval voltak még e vádnak oly pontja is, melyeket az illedelem tilt itt közölni **) E gyalázatos vádpontokra nem engedtetett meg nekik, magukat védhetni. Azonban védelmezték őket Köszler és Heiszler, két pozsonyi ág. hitv. ügyvéd ***), kik maguk a birák által jeleitettek ki nekik oct. 2.-kán. De akármily alaposan czáfolták is meg ezek a királyi ügyésznek a nevetséggel határos vádpontjait; nem ért semmit sem. A királyi ügyész vádját arra alapítá, hogy Kalinka superintendens Drabicius könyvét (1. 96.) helyeselte, továbbá a bányai kamara egy iratát, Lucius és Neckel körmöczi papok ellen, s egy levelet Sinapius Dániel radváni pap ellen mutatott fel, melyekkel be akará bizonyítani, hogy ezen férfiak ama vétkeket elkövették, a miért is a törvények értelmében súlyosan kellene őket megbünteni. Végre, hogy valamennyire rásüthesse a pártütés bélyegét, Vitnyédy István Bethlen Miklós- és Keczer Ambrushoz titkos jegyekkel irt leveleit hozta *) Szalay László V, 161.. **) Merle d'Aubigné 247. Kurzer und wahrhaftiger Bericht, a felébb idézett helyen. ***) Ribini II. p. 24..