Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

is tétetett a király megmérgezésére; a jezsuiták elég ürügygyei bírtak, mindezt a protestánsok üldözésére felhasználni, félelem, gyűlölség és gyanúval megtölteni a király szivét ellenök *). A nélkül, hogy e helyen feladatunknak tartanék a király ellen szö'tt esküvés felfedezésének történetét részletesen előadni, csak anuyit jegyzünk meg, hogy miután Vesselényi, a nádor, természetes halállal mult ki, annak többi fejei közül Nadasdy, Zrinyi Péter és Frangopan, árulás következtében, elfogatván, megindíttatott a per ellenök. Tizenkét férfiúból álló rendkivüli törvényszék állíttatott fel Bécsben 1670. sept. 20.-kán Hocher János ausztriai kanczellár elnöklete alatt. Híjában esdekeltek a magyarországi rendek, hogy az említett három magyar főúr dolga magyar birák előtt folyjon le! Egyetlen egy magyar sem volt köztők. **) A borzasztó ítélet, mi ügyükben hozatott, t. i. hivatalaiktól megfosztás, jószágaiknak a királyi fiscusnak odaítélése s 1671. apr. 30.-kán történt kivégeztetésük, úgyis köztudomású dolog. A többiekről, kik az összeesküvésben részesültek vagy annak gyanújával terheltettek, a Leopold által Pozsonyba kinevezett rendkivüli törvényszék, Pozsonyban 1671-ben tett vizsgálatot. Ezeknek száma, kik között sok protestáns is volt, meghaladta a három százat.***) Elég volt ez ürügynek a protestánsok ellenei kezében, az egész összeesküvést a protestánsokra róni, s ezeknek vesztére felhasználni. Ez időtől fogva a protestánsok tízéves üldöztetése, honi evang. egyházunk történetének leggyászosabb lapja, vette kezdetét, f) Főkép két férfiú volt, ki azon üldözést rajongó buzgósággalés irtózatos kegyetlenséggel folytatta. Egyik volt Szelepcsényi György, esztergomi érsek és királyi helytartó; a másik Kollonics Leopold, bécsújhelyi püspök. Amazt még Pázmán ragadta vala ki szegénységéből, s egészen a maga szellemében nevelvén őt, oly férfiúvá 'képezte, ki a tőle kezdett munkát a legsikeresebben folytathassa; emez pedig, *) Merle d'Aubigné 228. 229.. **) Merle d'Aubigné 232. Szalay László V, 132-143. Budai Ézsaiás II. p. 302-304.. ***) Merle d'Aubigné 233. f) Ezt végig t. i. 1681.-ig elbeszélni, már nem tartozik kitűzött feladatomhoz.