Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)

6. A Kollégium jogi minősége

24 Önként adódik ezek szerint, hogy az eperjesi Kollégium, amelynek alapítványi jellegét a fentiekben már kimutattuk, az alapítványok ezen legutóbbi kategóriájába sorozható s közcélokat szolgáló alapítványi intézetnek volna minősíthető. Ám e jogi fogaiommeghatározás még némi tisztázásra szorul. < Eredete, — miként azt a magyar jogtudományban különösen Ereky István mutatja ki, — a francia jogban gyökerezik. A francia jog ugyanis a nagy forradalom idejében, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közcéklk szolgálata állami monopólium s még későbben is minden közérdekű alapítvány létesítését állami engedélyhez kötötte. Az ekként, létrejött egyesületeket és alapítványokat, elismertetésükkel, az állam munkatársainak ismerte el s mint établissement publicsket, közintézeteket, a közigazgatás kiegészítő részeként, közjogi személyeknek tekintette. 1 E közintézetek sorában is kétféle közintézet különböztethető meg azonban: Elsősorban idetartozik 1 mindlen oly alapítvány, amely közérdekű célt szolgál, vagyis a családi alapítványoktól eltekintve, az összes többi u. 11. Icözalapítványok, amelyeknek jogi személyisége ugyanazon gyakorlati okokból folyik, mint a magánalapítványoké. Másodsorban pedig ' idetartoznak a szorosabb értelemben vett közintézetek, amelyek mindiég a közigazgatás bizonyos meghatározott feladatait- vannak hívatva megoldani s csak akkor tekinthetők jogi személyeknek, ha a közigazgatás megfelelő anyaközületétől, pld. álltamtól, egyháztól, községtől elválnak s mint külön jogalanyok szerepelnek. Ezt az elkülönítést, természetesen a legkülönbözőbb gyakorlati célok teszik szükségessé. Meg kell azonban állapítanunk, hegy az elméletileg ilykép két különböző csoportba sorolt közintézeteket a gyakorlatban korántsem választja el egymástól mindenkor valamely éles határvonal s még ma is egyik igen ne-