Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)

4. A Kollégium és a tiszai ev. egyházkerület

árverésen kényszerülnek újra visszavásárolni régi Kollégiumukat s 1785-ben kezdődhet meg benne újra az oktatás. Ez alkalommal azonban a Kollégium természetesen ismételten is újabb anyagi megerősítésre szorúl s ebben újra, kiveszik a részüket az ev. rendek és a külföldi ha talmas protektorok is. A Kollégium fejlődése ezekután nagyobb, erősebb lendületet a- XIX. század harmadik évtizedében nyer, s e fejlődés ezek ntán állandósul. Hatalmas pártfogóként sorakozik fel pártfogói sorában e század derekán a tiszai ev. egyházkerület is és bekapcsolódásával az ösi pártfogóság is újra éled s 1852-ben újra szervezkedik. A fejlődésnek e folyton felfelé ívelő lendületét most már csak az 1887. évi május 6.-i borzalmas eperjesi tűzvész akasztja meg, melyben a Kollégium is a lángok martaléka lett. II

с a pártfogók most is segítségére sietnek a Kollégiumnak s az országos közrészvét oly jelentékeny áldozatot hoz össze s ebben az áldozatban különösen a magyar ev. társadalom oly mértékben veszi ki részéi, hogy l a Kollégium új épülete csakhamar felépülhet. Az adományok közt hathatós svéd szeretetadomány is szerepéi, mely különben e század derekán is jelentkezik a svéd Gusztáv Adolf egylet évi 2.000 forint istápolói segélye formájában. 4. A Kollégium és a tiszai ev. egyházkerület. Az ősi Kollégium történeti múltjából a, fenntiekben vázlatosan kiragadott adatok is döntő bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy a Kollégium mindenkor az önálló jogi személyiség életét élte, az alapítók által kijelöttcél cs rendeltetés irányában működött s az alapítók örököseinek, jogi személyisége akaratelhatározásra és kije. lentcsre hivatott szervének, az ősi pártfogóságnak, állt mindenkor jogában, de egyben kötelességében is, a Kollégium léte, vágyom, sorsa és jövője feletti rendelkezés. Amennyiben pedig a Kollégium jogi személyisége meg-