Feöldi Doby Antal: Podmanyiczky család (Budapest, 1892)

Podmanyiczky család

-<s> 18 A templom legutóbbi újítása alkalmával megkerült Podmanyiczky Rafael sírirata is. A régi dísztelen főoltár lebontása alkalmával ugyanis a kőművesek az oltár alapjában, a többi, jóformán hasznavehetetlen s ennek folytán az alapba vetett anyag és törmelék között két darab kőlemezre akadtak, melyek egymáshoz illesztve szép négyszöget képeztek. — A kőlap kitisztíttatván, rajta a következő latin vers olvasható : ,,Marmore (Phidiaco Quisquis monumento sepulchri Clara vides dubitans cujus id extes opus ? Perpetus digmim posteritate eani : Joanna Alomnici (Raphaeli nupta (Baroni Magnifico statuit quod generosa virc. Illud ut alternant sit et indelibile pignus Conjugis eximii, dulcis amoris opus. Inclyta Mausoli conjunx quo pectore quandam. Ossa sui (Domini devenerata fuit. Hanc quicunque fidem generosa Heroidos ornas Sic quoque fida Tui sit Tibi nupta Thoria." (Vágvölgyi lap 188

д. зд. szám.) E sorokban szépen van megörökítve a hitvesi hűség, mely még akkor is nagy lehet, ha méltatlanok élvezik, mint a fentebbi sorokban Rafaelben látjuk. Podmanyiczky Rafael letűnése után a vág-beszterczei uradalom, továbbá a líricsói, ledniczi, bicsei, baáni és palotai jószágok a királyi fiskusra szálltak, utóbb másoknak adományoztatván, legelőbb Vág-Besztercze a Balassák birtokába ment.