Feöldi Doby Antal: Podmanyiczky család (Budapest, 1892)

Podmanyiczky család

29 Pár napig dolgoznak, midőn egyszerre jön egy felhőszakadás, a Rákos patak megdagad s kiönti őket, mint az ürgéket. — Székács és Ballagi térdig vízben kiabálnak segítségért, a cselédség szalad, hogy megmentse őket; de erre a báró, a ki számított valami ilyféle balesetre, rárival embereire : meg ne próbálja egy lélek se e papokat megmenteni. Nem volt benne a szerződésben. Tessék magoknak kilábolni, ha ezt nem kötötték ki. S így a két tudós kénytelen volt saját erejéből menekülni az árvíz elől, az öreg úr roppant mulatságára. Ha valaki kért tőle valamely köz- vagy jótékonyczélra pénzt, megtagadta, azt adván okúi: „öcsém uram, nincsen nekem elajándékozni való pénzem." Következő napon ugyanazon czélra titokban s meg nem nevezve magát, ezreket áldozott. Több érdekes, jellemző adatot mond el róla öcscse, Frigyes báró is ; ezek közül is följegyzünk egyet : Egész életén át szekéren járt, azt állítván, hogy őneki nincs annyi tehetsége, hogy egy hintó-kocsit szerezhessen be magának; két rendbeli ménese volt, de a csikókat akár 12 évig is otthagyta a ménesen; magam is egy ízben egy 16 éves, máskor ismét egy 14 éves csikót vásároltam tőle. — Egyszer a kőbányai vámnál találkoztam vele, a mint Rákos-Keresztúr felől egy ernyős szekéren, két pompás, saját nevelésű lovon a kövezeten végig robogott a városba, kezében tartva egy feltűnő nagy rózsacsokrot; pedig mikor e döczögős szekéren találkozám vele, akkor 96 éves volt már. Igen szerette az egyszerűséget, mert nála a mágnási jelleg nem a pompa és fény szükségtelen kifejezésében, mint inkább jótékonyságának nagymérvű