Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

30 igénylő pályákat. A főiskolai tanulmányozásra törek­vők a lyceumba kerülnek, melynek végeztével ismét megoszlanak az egyetem és szakiskolák közt. Mind­ezzel az előkészület ideje csak egy évvel hosszabbodnék meg, s egyenlő lenne a külföldi tanulmányi idővel, és mivel egyöntetűen felépített szerves egész volna, sokkal többet eredményezne a mai rendszernél, mely már a középiskolát is szakok szerint különíti el. Ilyen elő­tanulmánnyal az egyetemre kerülő ifjúság — ez érde­kel bennünk elsősorban — érett lenne az egyetemi tanulmányozásra, s nem volna arra szükség, hogy kétes értékű eredmények elérése céljából az egyetem szín­vonalát szállítsuk lejebb a tulajdonképen nem egyetemi tanulmányozásra való ifjak kedvéért. így lenne egye­temünk a szellemi arisztokrácia igazi nevelő helye, ahol tanár és hallgató csendes együtt munkálkodása a tudomány életteljes tovább fejlesztését eredményezné, jobban, mint a tudományos akadémiák neve alatt működő intézmények, ahol épen az ifjúságtól való elszigeteltség miatt kellő elevenséget nem találunk. (Paulsen i. m. 209. o.) így lenne egyetemünk nemze­tünknek nemcsak szellemi, hanem anyagi gyarapodásá­nak igazi központja. Schneller eszményi magaslatról vizsgálja az egye­tem feladatát, szemléli jelen egyetemi életünk hiányos­ságait, de az eszmény szem előtt tartása nélkül mara­dandót sohasem alkothatunk. Nem toldás-foldás, hanem Schneller gyökeres organikus reformjaira van szük­ségünk ha tanulmányi életünk meddőségén, egyetemi életünk száz baján segíteni akarunk. Az egyetemi tanulmányozás s az ezt lehetővé tevő reformok, valamint Schneller reformjavaslatainak az egyetem eszményéhez viszonyított fennebbi meg­állapítások után, néhány szóval még szeretnék oly körülményekre rámutatni, melyek Schneller ref. javas­lataiban kissé háttérbe szorulnak ill. túlzott mértékben kiemelkednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom