Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)
• ' Vp r·; • ι10 zetése mellett az ifjú a tudománynak őt érdeklő részébe, annál inkább lesz képes annak sajátos természete, lényege feltárására, elsajátítására, annál inkább szerzi meg az önálló tudományos munkára való képességet és szeretetet a tudományok s közelebbről tudomány szakjára vonatkozó általános körültekintés ill. orientálódás mellett. De épen a tudomány szakjának ez áttekintő ismeretére, összefoglaló tudására is az egyetemnek kell elsegíteni hallgatóját, ill. megadni neki az életpálya s az ezt megnyitó vizsgák követelte ismeretanyagot, amelynek főiskolai, tudományos, genetikusan fejlődő közlésével tartozik. Tagadhatatlan, hogy a kulturállam e követelése befolyásalja az egyetem eredeti hivatását. Antinómia áll fenn a tudományos vizsgálódás és hivatásképzés közt (v. ö. Paulsen: Die deutschen Universitäten und die univ. Studien. Berlin 1902. 539. o. Schneller. Paed. dolg. I. 163. kk. o.) de élessége enyhül, ha arra gondolunk, hogy a gyakorlati tudományos pályán működők az életben rájuk várakozó feladatoknak is igazán csak akkor felelhetnek meg, ha általában az ember és emberélet lényegével tisztában vannak s az ált. képzettség fontossága mellett az egy ponton való tudományos munkára képesnek bizonyulnak. Bár az egyes fakultásokra való tagoltság nem az elméleti beosztás, hanem a gyakorlati szükség folytán áll elő (Paulsen i. m. 555. o.), amennyiben szükség van tudományosan képzett lelkészek, bírák, jogászok, orvosok s tanárokra, épen mert e szakok a tndomány egysége következtében belső kapcsolatban állanak egymással, tárgyuk lévén az ember és ember élete — lelki, vallási élet: theológia, testi élet: orvos, szellemvilág: filozófia, az emberek egymásközti viszonyának szabályozása: a jogi fakultás, — (u. o.) fog az egyetem a jövendő életpályára készülő hallgatóknak az ember testi és lelki világába való minél mélyebb és önállóbb betekintés nyújtása által gyakorlati hivatásuk számára is minél több szükséges útra valót adni.
