Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

III. Fejezet. A vallásoktatás célja elérésének fő feltételei a középfokú iskolákban

- 42 — A tanítás közvetlen- A vallástanár előadása, modora a tananyag sege, melrgsege. közlésében legyen közvetlen, természetes, éljen teljesen a tárgyában. Tanítása legyen meleg, — ahol kell — lendületes, vagy emelkedett, de óvakodjék az állandó pathostól, szónokló, szavaló előadástól. Inkább a tartalommal, az erős meggyőződés természetes higgadtságával és melegségével igyekezzék hatást kelteni, mint az előadás mesterkedésével. A vallásoktatás slke- 4 A j e j,. { jelenségek tekintetbe ret aKaaaiyozo ιβικι állapot. vétele a vallásoktatásban. A vallas mint világtörténeti tény és mint lelki jelenség szerepel az emberiség életében, tehát a vallásoktatásban is a történeti és a. lélektani momentumnak kell előtérbe jutni. Az előbbiről már más helyütt szólottunk, itt a tanulók lelki állapotának tekintetbe vételéről, mint a cél elérésének egyik fontos feltételérői emlékezünk meg. A figyelmet különösen azokra a lélektani jelenségekre hívjuk fel, amelyek a tanulók fejlődésével együtt szoktak járni s amelyeken a. vallásoktatás könnyen hajótörést szenvedhet, ha kellé) pszichológiai tudás és tapintat nélkül végezzük munkánkat. Az éezbeliség és Különösen nagy gondot kell fordítani e onosseg egyoldalú- bJ ö , ságának időszaka, tekintetben arra a nagy változasra, mely a gyermekkorból az ifjükorba való átmenettel szokott járni. A gyermekkori vallási képzetek itt már foszladozni kezdenek ; az értelemnek már szélesebb látóköre és a kiskorúság naiv vallási formái között ellentét merül fel, amit a serdülő ifjú önmagától magasabb fokú, szellemibb vallási felfogás útján kiegyenlíteni még nem tud; tehát nem marad más hátra mint a kételkedés. Ekkor jut bele a serdülő egyén legjobban a légkorlátoltabb értelemben vett intellektualizmus és individualizmus lelkiállapotába, amelyben egyrészről alig létezik reá nézve más, mint amit érzékeivel felfoghat, közvetlen tapasztalatával megérthet, s amelyben másrészről a tekintélyek elvetésével a létnek középpontja saját egyénisége és célja saját akaratának az érvényesítése lesz. Egyénileg bármennyire is kiállhatatlan a felnőttre nézve a pubertasnak eme elfogult, önhitt, forrongó, lázongó korszaka, annál nagyobb gonddal, szeretettel, bölcseséggel kell felkarolnia a nevelőnek e válságos időszakban a serdülő egyénnek ügyét.