Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

— 17 — nemnek eredete kérdésében támasztott éles ellentéteket. A KantLaplace-féle elméletnek s a darvinizmusnak téves felfogása, illetve túlhajtásai már a középfokú iskolák növendékeiben a tapasztalai szerint azt a következtetést ébresztik fel, hogy a világol általában s abban az embert nem az Isten teremtette, hanem az örök ősanyagból a természetes fejlődés és származáí; útján minden önmagától lett. így a tanulók a megfelelő felvilágosítás nélkül a bibliai teremtéstörténet és a tudomány tanítása között kiegyenlíthetlen ellentétet látnak Ε körülmény a vallásoktatás sikere elé súlyos akadályokat gördít. Ezért a vallástanár első rangú feladatai közé tartozik, hogy e kérdésben olyan álláspontot, foglaljon el, mely amellett hogy a tudomány idevonatkozó bebizonyított igazságaival nem ellenkezik, egyúttal a hitigazságokat is a leghatározottabban kifejezésre juttatja. Mindenek előtt megjegyezzük, hogy azok a tételek, melyek az Isten teremtő tevékenységét az emberi fogalmak közül ki akarják zárni, már nem tartoznak a bebizonyított tényeket leíró tulajdonképeni természettudományba, hanem a természetfilozófia körébe vágnak s mint hypothezisek ott is a hit tárgyait képezik. így p. o. Büchner elmélete szerint az „erő" világrendező hatalmának s Λ Haeckel rendszerében szereplő „világaether', „atomelmélet" s a majom és ember között a természetes átmenetet alkotó lé.113' létezésének s szerepének elfogadása érdekében ép oly hitre van szükség, mint annak a felfogására, hogy a bölcs isteni értelem és hatalom rendelt el mindeneket. Az anyagnak örök létezése ép oly csoda volna, mint Istennek örökkévalósága; sőt azt az emberi elme kevésbbé tudja elképzelni, mint azt, hogy az örökké élő Istennél voltak meg azok a lehetősegek, melyekből a. világ keletkezett. A kiegyenlítés az eredet kérdésére vonatkozólag is a fentebb már kiemelt alapelv szerint valósítható meg. Ennek értelmében óvakodnunk kell attól, hogy a bibliai teremtéstörténetet természettudományi értékkel és jelentőséggel ruházzuk fel. A teremtés történetének lényege és jelentősége ugyanis abban áll, hogy a világ a maga egészében és a fokozatos egymásutánban létrejövő lények sorozata s ezeknek koronája az ember nem pusztán a vak és öntudatlan természeti erők produktuma, hanem az Isten teremtő munkájának az alkotása.